Kovács Gergelyt február 22-én püspökké szentelték és beiktatták gyulafehérvári érseki székébe. Az új főpásztort többek között Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is köszöntötte a gyulafehérvári székesegyházban tartott szentelési és beiktatási szertartás végén.
Erdő Péter bíboros beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Excellenciás és Főtisztelendő Érsek Úr!
Kedves Püspöktestvérek!
Kedves Gergely!
Nagy szeretettel és örömmel köszöntelek új szolgálatod kezdetén. Az egyházi és a világi közösség örömmel és érdeklődéssel fogadja ilyenkor az új vezetőt. Azonban a hit szemével tekintve erre a küldetésre meglátjuk mögötte magát Krisztust, aki már életében elküldte tanítványait azokba a városokba és falvakba, ahova menni szándékozott, nagy missziós parancsában pedig felszólította az apostolokat, hogy vigyék el az örömhírt az egész világra, tanítsák meg parancsait és kereszteljék meg azokat, akik befogadják az evangéliumot.
Több olyan újonnan szentelt püspökkel találkoztam, aki beszámolt arról az élményéről, hogy fizikailag is megérezte a Szentlélek hatását, amikor püspökké szentelték. Giuseppe Pittau jezsuita atya, aki a Pápai Gergely Egyetem rektora volt, majd püspökké szentelése után a Nevelési Kongregáció titkáraként működött, különösen megrendítő levélben számolt be erről az élményéről. Ha jómagam ilyen fizikai hatást talán nem is éltem át, de húsz évvel ezelőtt, amikor Rómából a szentelés után hazatértem, a Pázmány Egyetemen olyan emberi problémákkal fordultak hozzám, amelyekről az jutott eszembe: „igen, a küldetésünk arra szól, hogy emberhalászok legyünk”. Ez a tapasztalat pedig kizökkentett az adminisztratív és a tudományos munka egyébként fontos és szép rutinjából, mert úgy éreztem, hogy hitem és papságom lényege van megszólítva, és hogy valamiképpen eszköztelenül, nem úgy, mint a mindenre felkészült jó diák, hanem pusztán Krisztus és a Szentlélek segítségével kell megoldanom nagyon fontos helyzeteket.
Kedves Gergely Testvérem! A Gondviselés úgy hozta, hogy püspökként hazajöttél Erdélybe a saját néped, a mi népünk körébe. Ennek a közösségnek pedig szomjazik a lelke arra, hogy Krisztus olyan módon, olyan nyelven, olyan emberi stílusban szóljon hozzá, ami a szívéhez a legközelebb áll. Maga Jézus is ennyire közel akart állni az emberekhez. Néhányan meg is botránkoztak rajta. Tudták, hogy ácsként dolgozott, ismerték a rokonait, alig akarták elhinni, hogy valaki a szomszéd községből vagy városkából Isten különleges küldöttje, prófétája legyen, és valami olyat képviseljen, ami végtelen távlatokat nyit előttük. Pedig a papnak, főként pedig a püspöknek éppen ez a feladata. Egyszerre képviselni a közelséget és a végtelen távlatot, átérezni a ránk bízott nép örömeit, gondjait, helyzetének nehézségeit és szépségeit, és ugyanakkor képviselni Jézus Krisztust. Mert ő a mi Urunk és Mesterünk, ő a kereszténység igazodási pontja.
Jézus Krisztus valóságos történelmi személy, akinek volt hazája, népe, anyanyelve, kultúrája és vallási környezete, akinek a tanítását az Újszövetségből és az Egyház hagyományából híven megismerhetjük ma is. Nem kell tehát sem kiigazítanunk, sem megváltoztatnunk, amit tőle kaptunk. De Krisztus a történelem Ura is, aki minden kor minden emberéhez szól, aki üzenetét ma is át akarja adni a teremtett környezet pusztulása miatt szorongó világnak. Ő az, aki nemcsak arra bátorít, hogy bizalommal tekintsünk a magunk és a saját közösségünk, sőt az egész emberiség életére, hanem azt is megmondja, hogy ennek a bizalomnak alapja van. Isten az, aki mindenható és irgalmas, ő az, aki szereti az emberiséget, és ő az, aki nem engedi el a kezünket, akkor sem, amikor a földi életünk véget ér.
Küldetésed olyan egyházmegyébe szólít, amelyre különösen is érvényes, amit Ferenc pápa Amazóniáról szólva tanít. „Meg kell védeni a térség kulturális gazdagságát” (Querida Amazonia 7.). És az Egyház képviselőjeként vállalkozni kell az őszinte társadalmi párbeszédre (Uo. 27.).
Kedves Gergely Testvérem! Nagy elődök nyomába lépsz, amikor az erdélyi főpásztori széket elfoglalod. A 20. században Márton Áron püspök hősies helytállásának és nagylelkű szeretetének példája bevilágította nemcsak egyházmegyéje, hanem egész katolikus közösségünk életét is. Szívből kívánom, hogy érseki szolgálatodat vezesse Márton Áron püspök példája, és segítse a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának, Szent Mihály főangyalnak és egész Közép-Kelet-Európa minden szentjének közbenjáró támogatása. Ad multos annos!
Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Excellenciás és Főtisztelendő Érsek Úr!
Kedves Püspöktestvérek!
Kedves Gergely!
Nagy szeretettel és örömmel köszöntelek új szolgálatod kezdetén. Az egyházi és a világi közösség örömmel és érdeklődéssel fogadja ilyenkor az új vezetőt. Azonban a hit szemével tekintve erre a küldetésre meglátjuk mögötte magát Krisztust, aki már életében elküldte tanítványait azokba a városokba és falvakba, ahova menni szándékozott, nagy missziós parancsában pedig felszólította az apostolokat, hogy vigyék el az örömhírt az egész világra, tanítsák meg parancsait és kereszteljék meg azokat, akik befogadják az evangéliumot.
Több olyan újonnan szentelt püspökkel találkoztam, aki beszámolt arról az élményéről, hogy fizikailag is megérezte a Szentlélek hatását, amikor püspökké szentelték. Giuseppe Pittau jezsuita atya, aki a Pápai Gergely Egyetem rektora volt, majd püspökké szentelése után a Nevelési Kongregáció titkáraként működött, különösen megrendítő levélben számolt be erről az élményéről. Ha jómagam ilyen fizikai hatást talán nem is éltem át, de húsz évvel ezelőtt, amikor Rómából a szentelés után hazatértem, a Pázmány Egyetemen olyan emberi problémákkal fordultak hozzám, amelyekről az jutott eszembe: „igen, a küldetésünk arra szól, hogy emberhalászok legyünk”. Ez a tapasztalat pedig kizökkentett az adminisztratív és a tudományos munka egyébként fontos és szép rutinjából, mert úgy éreztem, hogy hitem és papságom lényege van megszólítva, és hogy valamiképpen eszköztelenül, nem úgy, mint a mindenre felkészült jó diák, hanem pusztán Krisztus és a Szentlélek segítségével kell megoldanom nagyon fontos helyzeteket.
Kedves Gergely Testvérem! A Gondviselés úgy hozta, hogy püspökként hazajöttél Erdélybe a saját néped, a mi népünk körébe. Ennek a közösségnek pedig szomjazik a lelke arra, hogy Krisztus olyan módon, olyan nyelven, olyan emberi stílusban szóljon hozzá, ami a szívéhez a legközelebb áll. Maga Jézus is ennyire közel akart állni az emberekhez. Néhányan meg is botránkoztak rajta. Tudták, hogy ácsként dolgozott, ismerték a rokonait, alig akarták elhinni, hogy valaki a szomszéd községből vagy városkából Isten különleges küldöttje, prófétája legyen, és valami olyat képviseljen, ami végtelen távlatokat nyit előttük. Pedig a papnak, főként pedig a püspöknek éppen ez a feladata. Egyszerre képviselni a közelséget és a végtelen távlatot, átérezni a ránk bízott nép örömeit, gondjait, helyzetének nehézségeit és szépségeit, és ugyanakkor képviselni Jézus Krisztust. Mert ő a mi Urunk és Mesterünk, ő a kereszténység igazodási pontja.
Jézus Krisztus valóságos történelmi személy, akinek volt hazája, népe, anyanyelve, kultúrája és vallási környezete, akinek a tanítását az Újszövetségből és az Egyház hagyományából híven megismerhetjük ma is. Nem kell tehát sem kiigazítanunk, sem megváltoztatnunk, amit tőle kaptunk. De Krisztus a történelem Ura is, aki minden kor minden emberéhez szól, aki üzenetét ma is át akarja adni a teremtett környezet pusztulása miatt szorongó világnak. Ő az, aki nemcsak arra bátorít, hogy bizalommal tekintsünk a magunk és a saját közösségünk, sőt az egész emberiség életére, hanem azt is megmondja, hogy ennek a bizalomnak alapja van. Isten az, aki mindenható és irgalmas, ő az, aki szereti az emberiséget, és ő az, aki nem engedi el a kezünket, akkor sem, amikor a földi életünk véget ér.
Küldetésed olyan egyházmegyébe szólít, amelyre különösen is érvényes, amit Ferenc pápa Amazóniáról szólva tanít. „Meg kell védeni a térség kulturális gazdagságát” (Querida Amazonia 7.). És az Egyház képviselőjeként vállalkozni kell az őszinte társadalmi párbeszédre (Uo. 27.).
Kedves Gergely Testvérem! Nagy elődök nyomába lépsz, amikor az erdélyi főpásztori széket elfoglalod. A 20. században Márton Áron püspök hősies helytállásának és nagylelkű szeretetének példája bevilágította nemcsak egyházmegyéje, hanem egész katolikus közösségünk életét is. Szívből kívánom, hogy érseki szolgálatodat vezesse Márton Áron püspök példája, és segítse a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának, Szent Mihály főangyalnak és egész Közép-Kelet-Európa minden szentjének közbenjáró támogatása. Ad multos annos!
Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése