Szent Pahómiosz

       Pahómiosz 286-ban született a Nílus kataraktái és Esnet város közelében. Itt nőtt fel, amikor Kelet császára, Maxentius erőszakkal újoncoztatott. A besoroltak közé került Pahómiosz is, akit társaival együtt tutajokon az Esnet mellett létesített internálótáborba szállítottak fegyveres őrizet mellett, de ellátmány nélkül. A kétségbeesett fiatalokat „jószívű jámbor emberek” keresték fel, s látták el őket minden szükségessel, étellel és vigasztalással. Ez volt első találkozása a keresztényekkel.  Ekkor határozta el, hogy ő is keresztény lesz, ha Krisztus megóvja.
       A harcokba be sem vetették, mert Maxentius 312. október 28-án vereséget szenvedett. Egy év múlva visszatérhetett szülőföldjére. Felső-Théba Khenoboszkion nevű városában oktatták szentéletű férfiak a kereszténységre. Keresztsége után a közeli sivatag vénjéhez, Palamon remetéhez ment, hogy a lelkiélet útján előrehaladjon, az idős remete tapasztalataira szert tegyen. Úgy látszik, ő maga is született pedagógus volt és lángelméjű organizátor. Tíz év után belső indíttatásra, amit szerzett, szervezett formában akarta tovább adni, ezért a Nílus-ágaktól körülvett kopár és hatalmas Tabennézosz homokszigetén alapított kolostorrendszert.
       A szorosan egymás mellé épített celláik mellett helyezkedett el a nagy refektórium, a betegszoba, a közös munkatermek, a közös imádság terme, novícius-szobák, irodahelyiségek s később a templom. Mindez nemcsak fallal körülzárt egység, hanem egység mint szervezet, ahol mindenkinek meg van a maga határozott feladata, időbeosztása, az életet megszabó napirend, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Hamarosan a település független kolostorvárossá nőtte ki magát, több mint kétezer lakóval.
       Egyiptom keresztényeit vonzotta a hívek részére alakult életközösség. Ennek hatására számtalan új életközösség alakult, ami a hatóságokat is nyugtalanította, mint valami megdöbbentő új hatalom. Pahómiosz vigyázott arra, hogy a szentségekben való részesedés, s a szentmisénken való részvételen kívül alárendeltje legyen a papságnak. A remeteszervezetet nem kívánta a hierarchiának jobban alárendelni, mint ami a világi hívőket kötelezi.
       Nővérének segítségével és vezetése alatt megszervezte a női testvérágazatot. Amikor a pestis 348-ban végig söpört egész Afrikán, Egyiptomon és Keleten, amely a kolostorokat többszörösen megtizedelte, Pahómiosz is megkapta a betegséget és meghalt. Ekkor kilenc férfi és két női kolostora volt. A püspökök közül Szent Athanáz rendületlenül becsülte Pahómioszt, leginkább ő látta meg alapításának jelentőségét, s még inkább azt, hogy mi lehet belőle. Élete végéig törődött velük és szentelt először egyes apátokat és rendtagokat püspökké. Szent Pahómiosz emléknapját az Egyház január 15-én tartja.