2012. 02. 24.

Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

Ezelőtt 140 évvel, 1872. október 12-én teljesült az erdélyi magyarság igénye, amikor I. Ferenc József szentesítette a kolozsvári magyar királyi tudományegyetem felállításáról és ideiglenes szervezetéről szóló 1872. évi XIX. törvénycikket. A tanárok 1872. október 19-én tették le az esküjüket, és ezen a napon megalakultak az egyetemi hatóságok. Az első közgyűlést november 10-én tartották. Berde Áron az egyetem első rektora mondat: „Az egyetemet nem a néma fala, hanem tanárainak a szelleme alapítja meg.” Van szellem, van egyetem.
A román megszállás után, 1919. november 3-ától kizárólag román nyelven adhattak elő. Ezért 1920. június 21-én az erdélyi magyar felekezetek közös tanácsa kimondta a felekezetközi egyetem megalapítását. Az új egyetem meg is kezdte az 1920/21-es tanévet, de 1921 őszén további működését a román kormány megtiltotta.
Az erdélyi magyar tudományegyetem újraindulása 1940. október 23-án megtörtént. Működött az idegen megszállás alatt is. Istenszolgája Márton Áron
1945-ben a csőd szélén álló erdélyi magyar oktatásügyet felkarolta. Nemcsak segélyt nyújtott, hanem hosszabb időn keresztül nagyban hozzájárult az egyetem tanárainak fizetéséhez. 1945. júniusában pedig 3 millió lejes összeggel létrehozta a „Petőfi Alapot”, amelyhez történelmi egyházaink is társultak. Ez alap biztosította két éven keresztül a romániai magyar tanügy és a színházak személyzetének fizetését. A püspök tudta és figyelmeztetett, hogy „kisebbségi sorsban a középszerűek rászabadítása a vezető helyekre nemzeti veszedelmet jelent.”
Gheorghe-Gheorgiu Dej politikájának útjában volt az önálló magyar egyetem, ezért előbb a magyar elitet tette tönkre, majd 1959. február 23-án a magyar egyetemet beolvasztotta a románba. A kommunista hatalom a sír szélére vezetett. Pedig minden együttélés, szövetség kétoldalú.
Nagyböjt elején hamut hint homlokunkra az Egyház, a kereszt jelével és Jézus felszólításával: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,12-15). Ember, lásd be, egyedül az Isten örök és vele szövetségben lenni a jó.
A szövetséget kötő felek kölcsönösen elkötelezik magukat a másik irányában. Adnak egyfelől valamit, várnak másfelől valamit cserébe. Így van ez az Isten-ember szövetségében is. A kezdeményező Isten, aki részesedést kínál életéből, segítséget földi életszakaszunkban. – Elvárása, hogy szeressük és egy akaraton legyünk vele.
Isten igazságossága és irgalma kezdettől fogva működött, hogy megtérésre bírjon és a bajból kimentsen. A Noéval kötött szövetségre emlékeztet a szivárvány, a galamb, az olajág, a huzamos eső és áradás is (Ter 9,8-15). Az újszövetségben a bűntől való szabadulás és a feltámadás jele a keresztség (1Pt 3,18-22). Ennek személyes döntéssé kell kifejlődnie a bérmáláskor. Aki Krisztusra és Egyházára hallgat, az egész emberi társadalom javát segíti elő. Döntés előtt állunk, kapaszkodhatunk-e másba, mint Istenbe?

„Betelt az idő, közel van az Isten országa!” Mk 1,15

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése