2012. 02. 14.

A gyógyító Jézus

      Febrár 11-én, a Lourdes-i Szűzanya ünnepén, amely a Betegek világnapja, idős és beteg testvéreinknek ünnepélyesen kiszolgáltuk a betegek kenetét. E szentségben a gyógyító Jézussal találkozunk. „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1 Kor 10,13)
      A nagybetegek számára Krisztus külön szentséget rendelt, a  betegek szentségét (szent kenet). Régi nevén utolsó kenet. Márk evangéliuma szerint (6,13) az apostolok olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. Szt. Jakab levele beszél többet erről a szentségről: „Beteg valaki köztetek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (5,14-15)
      A beteget sokszor a fájdalom kínozza, a hosszas és javulás nélküli szenvedésben céltalannak látja az életet, néha az öngyilkosság gondolata kísérti. A betegség felidézi a halálfélelmet, fél a haláltól és a rákövetkező számadástól. A halál közeledése hitbeli kételyeket is ébreszthet: mi van a halál után, nem a semmiségbe zuhanunk-e bele? A gonoszlélek is hevesebben ostromolja.
      A pap megfelelő imádság után a beteget megkeni homlokán és kezén az előírt módon megáldott olívaolajjal vagy megáldott növényi olajjal, és közben imádkozza, hogy: “E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!” (KEK 1513).
      A szentkenet az élők, a kegyelem állapotában levők szentsége, előtte gyónni kell és utána áldozni. De ha valaki már nem tud beszélni vagy öntudatlan, bűneit is megbocsátja, ha azokat már kevésbé tökéletes bánattal megbánta. Bánat nélkül a mindenható Isten sem tud megbocsátani. A szentségek sem hatnak gépszerűen, maguktól, megkívánják a megfelelő lelkiállapotot.
      A szentséget felvehetik idősek, gyengélkedők, testi-lelki bajban levők, műtétre várók, depreszióban vagy epilepsziában szenvedők.

A betegek kenete sajátos kegyelmének hatásai:
  • a beteg egyesülése Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára;
  • vigasztalás, béke és erő a betegség vagy öregség keresztény módon történő elviselésére;
  • a bűnök bocsánata, ha ezt a beteg a bűnbánat szentsége révén nem tudta elnyerni;
  • az egészség helyreállása, ha ez a lélek üdvösségének javára válik;
  • fölkészülés az örök életre való átmenetelre. (KEK 1532).
      Ne féljünk tőle, idejében és öntudatosan kérjük és vegyük fel. Ajánlott fölvenni a betegek kenetét komoly sebészeti beavatkozás előtt. Az emberek sokáig a halálra való előkészítésnek tekintették, és ezért húzódoznak tőle. Holott a betegek szentsége elsősorban a betegeké, időseké. Rónay György Öregkorc. versében a hívő öregek helyzetét és lelkiállapotát röviden s remekül így érzékelteti:
  “Egyre sötétebb
alagút.
De egyre fényesebbek
 a lámpák.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése