A Székelyföldön még él a hagyomány, hogy a szülőasszony negyven napig nem megy ki a kapun, csak amikor megkeresztelik a gyermekét és „kiszabadul”. A szülőanya kímélete olyan széleskörű volt, hogy a kiszabadulásig semmiféle munkát nem végezhetett. Még a létfontosságú vizet sem volt szabad kimerítenie a kútból, mert akkor – úgy tartották – a víz megférgesedik! Ilyenkor a szülőanya segítségére sietett a rokonság és a szomszédság. Ebben a hagyományban visszatükröződik az egyetemes szolidaritás, amely a legnagyobb szeretettel veszi körül a család misztériumát, az édesanyát és a gyermeket. Az Egyház e nap a Madonnára tekint. A Szűzanya karján szemléli Jézust, a „világ világosságát”. Mi is a Szűzanyát követjük, amikor gyertyát tartunk a kezünkben. Így is megvallva azt, hogy életünkbe fogadtuk Jézust, és vele akarunk járni.
A megszentelt gyertya emlékeztessen bennünket arra, és a Csíksomlyói Szűzanya segítsen, hogy a nemzet megújulásáért kezdett imaévben mindent áldozatos szeretettel végezzünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése