Az ősbűnnel elveszített Isten barátságát semmi sem pótolhatta, sőt depresszióba esett Ádám és Éva. E súlyos állapotból maga a jó Isten kínálta az egyetlen lehetőséget, a megváltás ígéretével.
Isten ígérete a remény és a megváltás útjára terelte az ősszülőket. A hosszú előkészület után, az Újszövetség megkötésekor, Jézus Krisztus felragyogtatta a feltámadást és az örök életet. Mi akkor lépünk az üdvös bűnbánat útjára, amikor minden életmegnyilvánulásunk Jézus iránti szeretetből fakad.
a. Joel próféta által Isten így figyelmeztetett: „Üdvös böjtöt is hirdessetek! Népemet gyűjtsétek egybe, szent közösséggé legyen! Hívjátok az öregeket, hozzátok a gyermekeket, még a csecsemőket is! Nászházát hagyja el most a vőlegény és a menyasszony is! A papok így kiáltsanak: Könyörülj, Uram, könyörülj népeden!”(Joel 2,12-18). A sáskák hada elpusztította a vetéseket, a nép éhezik, a szentély kiürült, a sincs mit az Istennek feláldozni. Ekkor az emberek sebzett szívüket, bűnbánó lelküket viszik az Isten elé. És Isten szíve megesett rajtuk, áldásban részesítette és megígérte a Szentlélek kiáradását.
b. A kiengesztelődés ideje elkezdődött. Számunkra hasznos idő. Szent Pál belső zarándoklatra hív: „Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít titeket általunk. Krisztus nevében kérlek, engesztelődjetek ki az Istennel. Ő a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert (Jézust), hogy általa Isten igaz voltának részesei legyünk” (2Kor 5, 20-6,2).
c. Jézus három segédeszközt ajánl megtérésünkre: az alamizsnát, az imát és a böjtöt (Mt 6, 1-6, 16-18). Ha mindezeket szeretetből, belső készségből tesszük, akkor nekünk sikerül átváltani a bűnről az életszentségre. „Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást” (Zsid 10,24)” – üzeni XVI. Benedek pápa. Zarándokoljunk negyven napon át Jézussal úgy, hogy rá bizzuk magunkat, s így egyre jobban magához tudjon alakítani bennünket.
A világ hamu mivoltától jussunk el az Isten szívéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése