Keresztelő Szent János

Annak születésnapját üljük, aki az ég ajándéka, aki már anyja méhében eltelik Szentlélekkel, aki az Isten fiának előfutára, a pusztában kiáltó szó és vértanú. Apja az illatáldozat oltárának jobbján megjelent Gábor angyaltól kapja a hírt: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak." (Lk 1,13-17) 

Születésekor apja nyelve megoldódott, betelt Szentlélekkel, magasztalta Istent, majd fiának életútját így vázolta: „Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” (Lk 1,76-79) A szomszédok, a rokonok megdöbbenve hallgatták a homályos és súlyos szavakat. „Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” A gyermekből talán próféta lesz. Egyvalaki érthette meg teljességgel mindezt: az elutazásra már felkészülődött fiatal Názáreti Szűz. Visszautazott a reá váró még homályosabb gondok, megoldatlan feladatok, az előtte álló küzdelmek közé, Názáretbe. Ettől kezdve másképpen folyik mindenki élete. Mária talán tíz, talán még több év múlva hallott az Aim-Karemben élő idős rokonok haláláról és arról, hogy János kikerült a sivatag remete-telepére. 
A két távoli unokatestvér, Jézus és János csak mint felnőtt férfiak látták először egymást a Jordán mellett, s itteni találkozásaik mindössze néhány és elég rövid alkalomra szorítkoztak.  Jézus mégis a legnagyobbnak nevezi Jánost a próféták között, s ő az egyetlen ember, akiről úgy beszél, mint a nagyság, a férfiasság, az elszántság hőséről. János teológiai fogalmai szabatosak, világosak. A Szentlélekről s annak kegyelmi működése által megvalósítandó keresztségről beszél. Pontosan ismeri előre a Megváltó szerepét és egyéniségét. Sejtelme van annak isteni származásáról. Ismeri az általa adandó elégtétel isteni mivoltát és lényegét. Tudja, hogy a Messiás nem zsidó nemzeti hős lesz, hanem az egész emberi nem megváltója. Mindezt attól kapta, akinek ihletése három hónappal fogantatása után érte. Az emberektől pedig megtérést és bűnbánatot, szociális igazságosságot és az irgalmasság tetteit sürgette. Halála a Heródes-dinasztia várában történt. Legnagyobb emléke, hogy az Egyház minden szentmisében ismétli szavait: „Íme az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29) 

A felhívásra mindenkinek válaszolnia kell. Mondd, te már válaszoltál?

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket...” (Jn 15,16)