Legyen békesség!

Június 8-án éjfélkor beállt Erdélyben a kampánycsend. A helyhatósági választások 10-én országszerte lezajlottak. Hétfőre már minden közismert lett. Ilyenkor a vesztesek gratulálnak a nyertesnek, ezek pedig békejobbot nyújtanak a versenyben lemaradtaknak. Minden esetre értékelendő, hogy mindnyájan a közjó szolgálatáért szálltak versenybe. Mindez tiszteletet érdemel. A szavazatok ismeretében a kampány véget ért, és mégis amolyan földrengést követő utórezgés, durva kommentek jelennek meg, ami nagyon ártalmas a közösségünknek. Az elszabadult emberi indulatok, sértegetések, rágalmazások emberi életek megkeserítői, az összefogás sírásói. 

Most a középkor világát szeretném megidézni, hogy egy kicsit gondolkodjunk el ezen, mert bizonyára segíthet a megromlott emberi kapcsolatok gyógyításában. A Treuga Dei és a Pax Dei-ről van szó.  Elsőként a 10. század végén a Treuga Dei-t vezették be Közép-Franciaországban, aminek jelentése Isten békéje. Ezt az elvet a katolikus egyház indította el, hogy a feudális urak magánháborúit ilyen módon is korlátozza.  

Wido puy-i püspök 990 körül összehívta a környékbeli nemességet, és megeskette őket, hogy fölhagynak az erőszakoskodással. Példájukat követte Aquitania, Burgundia és II. Róbert francia király (996–1031) is támogatta. 1027-ben az elnei zsinaton határozták meg a Treuga Dei idejét (szombat délután 3-tól hétfő 9 óráig), melyen belül minden hadakozást megtiltottak. Megszegőit az egyház fenyítette. 1041-ben a montriondi zsinaton a Treuga Deit az adventre és a nagyböjtre is kiterjesztették. 1095-ben a clermont-i zsinat szerda estétől hétfő reggelig, 1123-ban a lateráni egyetemes zsinat Advent első vasárnapjától Vízkereszt nyolcadáig és Hetvenedvasárnaptól Pünkösd nyolcadáig az egész keresztény világra kiterjesztette. A fegyvernyugvás nyomán a papság, szerzetesek, zarándokok, nők, földművelők és állataik, kereskedők állandó békét élveztek. Az 1140-es években alakult ki a Pax Dei mozgalom, amelynek tagjai – a katonai erővel rendelkező feudális urak – esküt tettek arra, hogy megvédik az önvédelemre képteleneket. A béke betartásáról egyrészt maga az egyház gondoskodott, másrészt a komoly katonai erővel rendelkező királyok. Az egyház a keresztény béke eszkatológiai fogalmából indult ki, a királyok pedig a központi kormányzást elősegítő gyakorlati szükségességnek tekintették a béke megteremtését. Isten messiási távlatokat tárt fel a hozzá hűségeseknek (Ez 17, 22-24). 

Jézus mustármagnyi műve által képes megújulni a világ (Mk 4,26-34). Az egyház elsősorban szellemi ország, kicsinyben kezdődik, de az evangélium áthatja az emberiséget. Ez nem mentesít az élet terheinek hordozásától, de Isten országáért vállalt küzdelem és hűség értékessé teszi életünket (2Kor 5,6-10). Jézus nem ígért követőinek könnyű életet, csak örök életet. Azt kéri, hogy keresztünket naponta vegyük fel és kövessük. Keressük az Ő országát és igazságát, a többi majd meg fogjuk kapni. Éppen ezért fogjunk össze.

„Igaz az Isten, ő a menedékem.” Zsolt 91,16