Éberségünk jele - Japánban a legutóbbi időkig a császár (tennó) alakja úgy élt alattvalói lelkében, mint nemzeti ideál. Alkotmányosan elfogadott jelképe a japán népnek és egységének. Ő az országban a legfőbb főpap, szent és sérthetetlen. Szinte istenítették. Az egyszerű japán emberek nem láthatták, de még hangját sem hallhatták közvetlenül. Ha üzent népének, azt mindig mások tolmácsolták. Személyes nevét is tilos használni Japánban. Japán 124. császára 1926 és 1989 között uralkodott Showa tennó, a szigetországon kívüli nevén Hirohitó. 1924-ben feleségül vette Nagako hercegnőt. Házasságukból hét gyermek született. 1931-ig négy leánygyerekük volt. Aggódtak az utódlás miatt. Ez időben a császár vendége volt Boldog Ghika Vladimir herceg, katolikus szerzetes, aki megáldotta őket, hogy Isten adjon nekik fiúgyermeket. Ezután született 1933-ban Akihito trónörökös és 1935-ben Hitacsi herceg. Állítólag a császári család hálából megkeresztelkedett. Hirohito rendeletei jelentős változásokat hoztak Japánban. A II. világháborús összeomlás után a császár rádión jelentette be a háború végét. Aki csak tehette, mindenki a rádió mellé telepedett, és sírtak, hogy saját fülükkel hallhatják a fenséges császár szavait. A másik történelmi esemény – a 2011. március 11-i fukusimai katasztrófa után volt, amikor Akihitó császár televíziós üzenetben közölte, hogy imádkozik a krízis megoldásáért és arra biztatta népét, hogy ne adják föl a reményt –, ugyanis japán császár soha nem küldött televíziós felvételen üzenetet népének.
Ugye, mi keresztények is szívesen ülnénk le a rádió vagy a tv készülék mellé, ha tudnánk, hogy Isten maga fog szólni az emberekhez? Erről az ősi vágyról ír Izajás: Bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget (Iz 63,16b-17. 19b; 64,1. 2b 3-8). Az ember teremtésétől kezdve Istennek a maga jóságában és bölcsességében kinyilatkoztatta önmagát, és tudtunkra adta akaratának szent titkát mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílt az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek. E kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez és társalog velünk, hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe (DV I,2).
Jézus Krisztusban gazdagok lettünk minden tanításban és ismeretben, így semmi kegyelmet sem nélkülözünk, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjuk. (1Kor 1,3-9) Advent az Egyház tagjainak készületi ideje. Jézus tanítása szerint nem a tétlenség ideje, hanem a cselekvő várakozásé, ahol mindenkinek feladata van. Éberségünk jele, hogy „hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”, s „várjuk az örök boldogságot és Üdvözítőnknek dicsőséges eljöttét”. A szentmisével készülünk az örök boldogságra. Ez is éberségünk jele.
„Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet...” Zsolt 84,8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése