Idén, augusztus öt vasárnapján a kenyér kapcsán az
Eucharisztiáról szólnak a vasárnapi evangéliumok. Augusztus 20-a Szent István
főünnepe, amelyhez az idők folyamán több világi esemény is társult. Isten
Szolgája Bálint Sándor írta, hogy a középkori Magyarországon július 15-én, a Tizenkét
Apostol szétoszlása ünnepén áldották meg az új kenyereket. 1899-ben Darányi Ignác
földművelésügyi miniszter rendeletbe foglalta a feledésbe merült aratóünnep
felújítását, de nem sok sikerrel. 1922 körül már az aratóünnepet a Magyar
Kenyér ünnepének nevezték. A kommunisták 1945-ben augusztus 20-ai ünnepnapra
tették az Új Kenyér ünnepét, hogy feledtessék Szent Istvánt. 1950-től az
alkotmány ünnepének nevezték. 1991-ben az Országgyűlés Szent István napját
állami ünneppé nyilvánította, melynek része maradt a kenyér. Napjainkban
Magyarok Kenyerének megáldását is tartják. Nekünk elsősorban Szent István
királyunk ünnepe, a többi csak köntörfalazás.
– Isten a bukott emberiség számára Megváltót ígért,
hogy visszaadja számukra az üdvösséget. E folyamat része Ábrahám meghívása és utódainak
néppé tétele. Isten gondoskodott róluk Egyiptomban, s a negyven évi vándorlás
ala is. (Kiv 16,2-4. 12-15) Olvasmányunk a Szin pusztában történt eseményről
szól. A szabadságot nem becsülő nép zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen:
nincs hús és kenyér. Isten e kérést is meghallgatta. Lett manna-kenyér, jöttek a
fürjek és húsként szolgáltak. A manna hullással az Úr próbára tette őket, hogy
készek-e követni a mannára vonatkozó rendelkezést, hogy csak egy napra valót
gyűjtenek, pénteken meg kétszer annyit. E rendelkezést kétszeresen is
megszegték.
– Az idők teljében a mennyei Atya elküldte Fiát és benne
felragyogott az örök élet. Történelmileg valóság lett, amikor megszületett Szűz
Mária gyermeke – beteljesült a prófétai ígéret: Velünk az Isten! Egész
emberöltőt töltött velünk testvérként. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt
kivéve. Önként vállalta a miénkhez hasonló viszontagságos életet. S végül
kereszthalálával teljessé tette a megváltásunkat. Feltámadásában Isten hatalmas
Fiának bizonyult. Az Atya őt a kenyérszaporításkor is igazolta. (Jn 6,24-35)
Ezután Jézus elvonult imádkozni, tanítványai pedig átkeltek a tó túlsó partjára.
A tömeg következtet Jézus csodás átkelésére, és utána megy. Kérdésükre Jézus megmondta,
hogy ő az ajándék, az örök élet kenyere.
Örök élete van annak, aki hiszi, hogy
ő az Isten Fia. Ez az amit mi tehetünk. Ez tetszik az Atyának. Azért jött, hogy
életünk legyen és velünk maradjon. Ezért megalapította az Eucharisztiát, hogy
ahol népe él, a szentmise által ő is ott legyen. Éljünk az Eucharisztiából és vessük
le a régi ember, újuljunk meg lélekben. (Ef 4,17. 20-24) Így leszünk méltók az Isten Fiához.
„Nemcsak kenyérrel él az ember ...” Mt 4,4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése