+ Xantus Attiláné, Csiszer Angéla Mária

Tisztelt Gyászoló Család, Gyászoló Testvéreim! Mivel a temetés alatt a csíktaplocai ravatalozó kápolna kinti hangosítása nem működött, ezért az elmondott szentbeszédemet alább mellékelem, hogy akik ott voltak tudják elolvasni.

Kedves Gyászoló Család!

Nemes hagyományaink fontos részét képezi az erdélyi róm. kat. temetési szertartás, amely hatszázéves múltjával kifejezi a keresztény ember halálának húsvéti jellegét. Segít, hogy a gyászoló lelkek vigasztalást nyerjenek és elhunyt testvéreink részesüljenek végtisztességben. A temetési szentelmény olyan cselekmény, amellyel az Egyház könyörgésével lelki hatásokat kíván elérni. Ez a lelki hatás három féle:

a) Az elhunyt lelkének enyhülést törekszik kieszközölni Istennél, testének pedig megadja a végső tiszteletet. A lelki enyhülés alatt értjük, hogy az Egyház imájával csökkenteni igyekszik azt az akadályt, amely a kegyelem állapotában elhalt lelket az örök boldogságtól még elválasztja. A végső tiszteletadás motívumai pedig a következők: a test tiszteletre méltó (Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert és lelket lehelt belé, Ter 1,26k és 2,7), a test a kegyelem által a megszentelt lélek hajléka és eszköze volt; a test közvetítette a szentségek hatásait; végül a test részese lesz a föltámadás dicsőségének.

b) A lelki hatások második célja: a hátramaradott élőknek vigasztalása és lelki épülése. Ez a cél lelkipásztori szempontból igen fontos.

c) A harmadik lelki hatás:  kifejezése annak, hogy az elhunyt az Egyház tagja és továbbra is az marad. A küzdő Egyházból átkerül a diadalmas, vagy a szenvedő Egyházba.

Gyászoló Testvéreim! Mindenszentek havában vagyunk, és e hónap első két napján a diadalmas és a szenvedő Egyház tagjaira, a mennybe jutott és tisztuló lelkekre emlékezünk.

A keresztény Credo – hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, valamint az Ő teremtő, üdvözítő és megszentelő tevékenységében – a tetőpontjára ér, amikor megvalljuk: „Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet.” 

Erősen hisszük és ezért reméljük: amint Krisztus valóban föltámadt a holtak közül és örökké él, úgy haláluk után az igazak is örökké élni fognak a föltámadt Krisztussal, és Ő föltámasztja őket az utolsó napon (Jn 6,39k). Föltámadásunk, miként Krisztusé, a Szentháromság műve lesz, ahogyan Szent Pál írja: „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Jézus Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,11).

A "test" szó a Bibliában az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A "test föltámadása" azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem "halandó testünk" is újra magára fogja ölteni az életet (Róm 8,11). A keresztény hitnek eleitől fogva lényeges eleme a halottak föltámadását valló hit.

Ahhoz, hogy föltámadjunk Krisztussal, előbb meg kell haljunk vele – „el kell hagyni ezt a testet, hogy hazajussunk az Úrhoz” (2Kor 5,8). Ebben az eltávozásban – ahogyan Szent Pál nevezi a halált (Fil 1,23), a lélek elválik a testtől. A lélek majd újból egyesül testével a halottak föltámadásának napján.

Gyászoló Testvéreim!

1. Az ember sorsa a halállal szembesítve megdöbbent mindenkit. A testi halál bizonyos értelemben természetes, a földi élet vége: szoktuk is mondani, ha születtünk, akkor meg is kell halnunk; ám a hit szemében a halál valójában a "bűn zsoldja" (Róm 6,23. Ter 2,17). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek.  Most vegyük szerre:

a.) A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ez alatt változunk, növekszünk és öregszünk. Halálunk, mint minden más földi élőlény esetében, az élet természetes vége. Isten már a vízözön előtt az emberiség gonoszsága miatt 120 évben állapítja meg a korhatárt  (Ter 6,3). A halálnak e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre: „Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban (...), mielőtt a test visszatér a földbe, ahonnan jött, és az éltető lehelet Istenhez, aki adta.” (Préd 12,1.7)

b.) A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala a Szentírás (Ter 2,17; Róm 5,12; 6,23) és a Szenthagyomány alapján tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek természete halandó, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentétben áll Isten, a Teremtő terveivel, és úgy lépett a világba, mint a bűn következménye (Bölcs 2,23k). Az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett voln, így az ember "utolsó ellenségét" is le kellett győzni (1Kor 15,26).

c.) Krisztus átalakította a halált. Jézus, Isten Fia elszenvedte a halált, az emberi létmód velejáróját. Ugyanakkor halálfélelme ellenére, Atyja akaratának szabadon és teljesen alávetve magát, vállalta azt. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta (1Kor 15,26). Temetési szertartáunk bevezetőjében hallottuk: A keresztségben meghalunk a bűnnek, hogy Istennek tetsző új életet éljünk. Krisztussal a testi halált is vállaljuk, hogy a halál után dicsőséges feltámadásában részesülhessünk. Számunkra a halál nem befejezés, hanem egy szebb és boldogabb élet, az örök élet kezdete. Füle Lajos négy soros versében így foglalta össze:  

„Kit az Úr Jézus megtalált, 

nem félve várja a halált, 

neki az ígéret elég, 

s a meghalás is nyereség.”

Gyászoló Testvéreim!

Xantus Attiláné, Csiszer Angéla Mária vállalkozó életútjáról is kell szólnom: Szüleitől, akik most 84 és 83 évesek, megkapta azt a szükséges szeretetet és hitet, amire az életbe indulásához szüksége volt. Csíksomlyón és Csíkszeredában részesültaz Egyház szentségeiben és az iskolai képzésben. Majd munkás élet, családalapítás és gyermek vállalás, nevelés követte. 22 évet élt boldog házasságban férjével, Attilával és nevelték két lányukat Tímeát és Beatrixet. A családi feladatokból és vállalkozásból ő isz kivette a részét.

Úgy mond, felhőtlen életüket a márciusban jelentkezett betegség árnyékolta be, de ez egyben megerősítette áldozatkészségüket, és elmélyített szeretetüket egymás és Isten iránt. A betegek szentségével megerősítve itthon mentek július 4-én Németországba, ahol 70 napos kezelésben részesült. Utána hazatértek és október 13-án újra kezelésre mentek. Férje mindvégig mellette volt, lányai három napra meglátogatták és betegágya mellett voltak, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Állapotát Angéla tudva és érezve, mindenben igent rnondott Istennek. Szentségekhez járult, mert érezte ahogy dr. Dienes Valéria versében fogalmazta: „Jön az Isten. Útja titkos út. Végtelenből végtelenbe fut.” A Csíkszeredában 1969. szeptember 6-án fakadt Angéla Mária életének patakja, 52 évi áramlással, férje karjai között – november 18-án beömlött az örök élet tengerébe. Xantus Angi életútját Pilinszky János Elég c. versével illusztrálnám. A vesben nincs pompa vagy ceremónia. Egyszerűnek tűnik, de ezek a furcsa mondatok korántsem egyszerűek. Valami olyan nyílik meg benne, amelyhez fogható nincsen, vagyis a fogantatástól az örök életbe lépésig:

A teremtés bármilyen széles,

ólnál is szűkösebb.

Innét odáig. Kő, fa, ház.

Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

 

És mégis olykor belép valaki

és ami van, hirtelen kitárul.

Elég egy arc látványa, egy jelenlét,

s a tapéták vérezni kezdenek.

 

Elég, igen, egy kéz elég, amint

megkeveri a kávét, vagy ahogy

„visszavonul a bemutatkozásból”,

Elég, hogy elfeledjük a helyet,

a levegőtlen ablaksort, igen,

hogy visszatérve éjszaka szobánkba

elfogadjuk az elfogadhatatlant.

 

Pilinszky verse köznapi képekből építkezik, majd egyszer csak a teljes életre tágul: elég a szeretet egy-egy gesztusa, hogy örökre magához kössön. Elég az Isten érintései és ígérete ahhoz, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant. Valahogy mi is így fogadjuk el Angi halálát.

Gyászoló Testvéreim! Krisztus miatt a halálnak pozitív értelme van. A keresztség által szentségileg már "meghaltunk Krisztussal", hogy új életet éljünk. Ha Krisztus kegyelmében halunk meg, a testi halállal véglegessé válik beiktatásunk Krisztus megváltó cselekedetébe. Erről szól szentmisénk prefációja: „Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” Hitünk fényénél halálunk Jézushoz érkezést jelent, és belépést az örök életbe.

Most elérkezett a búcsúzás ideje. Elbúcsúzunk mint egyházközségünk tagjától. Búcsúznak tőle bánatos szülei, férje, lányai, veje, rokonai, barátai, munkatársai, szomszédai és ismerősei.

Arra kérjük mennyei Atyánkat, hogy hallgassa meg Angiért mondott imádságunkat, és adja meg neki, hogy örökre egy hazában éljen a halálból feltámadt Jézus Krisztussal, a Boldogságos Szűz Máriával, Szent Józseffel és az összes szentekkel. Végezetül, szentjeink közbenjárására add meg nekünk is, hogy úgy éljünk itt a földön, hogy részünk legyen a szentek közösségében és a feltámadásban. Ámen.

 

Csíkszereda, 2021. nov. 27.

Dr. Darvas-Kozma József