Krisztus a mi királyunk

Krisztus király vasárnapja az egyházi év koronája. Az egyházi évben végig követtük Jézust tanító útján, és próbáltuk ellesni tőle az Istennel járás módját: az Atya iránti engedelmességet, az odafigyelő szeretetet, a gyógyító jelenlétet. Az ószövetségi Szentírás legifjabb könyve  Dániel prófétáé, Kr. e. a 2. századból. Jövendölése egyértelműen hirdeti a holtak feltámadását. (Dán 7,13-14) A keleti gondolkodás számára ez sokkal kézzelfoghatóbb, mint a lélek halhatatlansága. Dániel messianizmusa Izrael megváltói reményeit a végső fokra emeli. Az Istentől jövő, az ég felhőin érkező Emberfiáról szól, aki hatalmat, méltóságot és királyságot kap az örökkévaló Istentől. „Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek őt kell szolgálnia. Hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha.” Az Emberfia kifejezést már igen korán a Messiásra alkalmazták, és azután a názáreti Jézus egyik leggyakrabban önmagára alkalmazott névmegjelölésévé vált. Az Emberfia királyi hatalmát Jézus elmondta Pilátus római helytartó előtt, és ezt hallottuk az evangéliumban. (Jn 18,33b-37) A zsidók Jézus elfogása után, Kaifás főpap tanácsa szerint cselekednek: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” A törvény szerint nem tudják elítélni Jézust, mert semi rosszat nem tett. Ezért a császár törvénye szerint Pilátushoz viszik, hogy hamis vallomásuk alapján ítélje el. Jézus, aki visszautasította a tömegnek azt a vágyát, hogy királlyá tegyék, most ellene gúnyos politikai pert kezdeményeznek. Pilátus ekkor a belső terembe hívatta Jézust és megkérdezte: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek.”

–      Mégis Pilátusnak nincs mentsége, mert nem tudta meghallgatni Jézust. Az igazság iránti teljes elkötelezettség helyett biztonságáért belement a kompromisszumba. Hányszor tesszük ugyanezt, hogy a célt elérjük Pilátussal együtt a bonyolult taktikázást választjuk. Miért? Mert rabjai vagyunk a hazugságnak, a karrier- és hatalomvágynak, illetve a karrier féltésnek. Kinek a rabja a mi szívünk? A vágyainké vagy Krisztusé? – Krisztus vérével váltott meg bűneinktől, megszabadít a bűn szolgaságától. Övé a dicsőség és a hatalom. (Jel 1,5-8) Pilátus találkozott Jézussal és ez a találkozás bukására vált. A mi találkozásunk vele az igében és az Eucharisztiában legyen megváltásunkká és életünkké.

„Áldott, aki jön az Úr nevében!” Mk 11,9.

 **

Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
 
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
 
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
 
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
 
1928

Dsida Jenő egyik emblematikus verse az 1928-ban született Tekintet nélkül, melyet újra és újra érdemes elővenni. Nem szabad elfelejteni a versbe foglalt legfőbb gondolatot, hogy „Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet”.

Mert ebből ered az egyik legfontosabb emberi magatartás. Ez növeli az önbecsülést, tartást ad mindenkinek, aki nem a percnek él. Hamvas Béla – akit nyugodtan nevezhetünk a legnagyobb magyar válságértelmezőnek – ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy egyetlen mű létezik csupán. Ez a megváltás műve. És aki nem tartja ezt szem előtt, bizony könnyen eltéved. Elég csak egyetlen megengedés – például nem szólunk, mikor igazságérzetünk ezt kívánja –, és már el is indultunk a lehetetlenség, a kettős szolgálat felé; máris annak az útján botorkálunk.

Az igazság iránti hűségről szól ez a költemény. Benne külön nyomatékkal ezt részletezi az első versszak. Ezért szerepel ebben a szakaszban négyszer a becsületesen szó, és talán az sem teljesen véletlen, hogy itt található a címadó kifejezés is, a „tekintet nélkül”. Hamvas Béla azt is mondja az egyetlen művel kapcsolatban, hogy aki nem a megváltás művét szolgálja egész életével, az nemcsak eltéved, de ellene is dolgozik...

Penckófer János