U.i. 2010-től 2011-ig Sepsibükszádon volt plébános. Ferencz B. Imre verse
úton vagyok
hazafelé tartok
a rőt színűre váltott domboldalon
utak szabdalják darabokra a határt
az időkarjaiban vergődik
a vénülő augusztus
kifulladt ereje fogytán
lassan megadja magát
szépasszonyok tánca
veri fel az út porát
az aratatlan búzatáblák között
mezítlábas korszakom
forró porát érzem talpam alatt
mintha a halál kanyargózott volna itt
elvíve az életet
a megrepedezett iszap
vagdalja darabokra és mutatja
a csigák útját jelző ezüstös csíkokat
őket az ösztön hajtotta a túlsó part
a jobb lehetőség felé
az esti szellő felsír az égerfák ágai között
és a levelek koppanva egymásra esnek
a fűzfalevelek sárga
nesztelenséggel hullnak
és takarják be a medret
így lesznek szemfedővé
lehangoló érzelmi ébresztés
elindulok
vár az otthon
jó fele visz utam
remélem haza is érek
2011. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése