Az igazi mentés

Az Arizona állambeli Phoenix felett négyezer méterrel egy repülőből ugrott ki Debbie Williams és hat társa a ragyogó kék égbolton. A tapasztalt ejtőernyősök arra készültek, hogy a levegőben összekapcsolódva felvesznek egy bizonyos alakzatot. Néhány másodperccel a szabadesést követően Debbie nagy sebességgel száguldani kezdett lefelé, hogy utolérje a többieket, de véletlenül fejjel nekiment egy másik ejtőernyősnek. A közel 80 km/h sebességű ütközés miatt elveszítette az eszméletét. Úgy zuhant a föld felé, hogy az ernyője nem nyílt ki.

A csoport vezetője, Gregory Robertson egy no-lift nevű pozícióba merevedett: a fejét lehúzta a mellkasáig, a lábát egyenesen tartotta, a kezét a testéhez szorította. 

Gregory 290 km/h sebességig gyorsulva utolérte Debbie-t, és meghúzta az ejtőernyője zsinórját. Az ernyő kinyílt, és így Debbie lassan ereszkedett le a talajra.

Mi is fejjel lefelé zuhanunk – a világvégéhez közeledünk „ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem…” (Mk 13,32k) – és az emberek többsége nem is figyel erre. Nincsenek tudatában annak, hogy mi vár rájuk. 

A mennyei Atya azonban megtervezte a légi mentést a Bárány által, aki az uralkodók Ura és a királyok Királya.  Ő segítségünkre siet hűséges szövetségeseivel, az angyalokkal, amikor az idők vége elérkezik. (vö. Jel 19,8-16). 

Aki föl van jegyezve az életkönyvében, rájuk az Úristen ragyog, és uralkodni fognak örökkön-örökké.