Szentháromság vasárnapja 2023.

Szent Pál így köszönt minket: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,11-13) A Szentháromságról Jézus beszélt Nikodémusnak. (Jn 3,16-18) Búcsúzóul apostolainak mondta: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,18-20). 

Imádságainkat keresztvetéssel kezdjük, ami kimondva vagy gondolva szentháromságos hitvallás. A keresztvetéssel megvalljuk közösségünket Jézussal, és kifejezzük, hogy a megváltás gyümölcseinek részesei akarunk lenni. A jobb kéz hüvelykujjával a homlokra rajzolt kis kereszt, az egyik legősibb apostoli eredetű jel (Jel 7,3), amely az Isten pecsétjét jelöli. Nekünk a keresztvetés, a szerető Szentháromság nevében történő kezdés és befejezés jele. (Kiv 34,4b-6. 8-9) Ezért gyakran vetünk keresztet: imádság, munka, étkezés előtt és után, kísértéskor, veszedelemben, istenkáromlás hallatán, kenyérszegés, áldás stb. alkalmával. Hittel valljuk, hogy a mindenség mögött Isten áll, aki teremtő, megváltó és megszentelő. Isten azzal tárta föl atyaságát, hogy elküldte a vele egylényegű Fiút és az ugyancsak egylényegű Szentlelket. Erről teszünk vallomást egyházi énekeinkkel is: „Szentháromságnak életem, halálom, s testemmel együtt lelkemet ajánlom. Tégedet imádlak, mindörökkön áldlak: Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy Fölség” (ÉE 131).

– Krisztus tanításának fontos területe, a szentháromságtan. A Szentháromság: az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényegben. A megismerés szempontjából abszolút misztérium: teremtett lény számára kimerítően soha meg nem ismerhető. 

A Legenda Aureaban olvassuk azt a régi, máig sokat idézett, képeken is sokszor ábrázolt történetet, amely Isten felfoghatatlan misztériumát és a töprengő emberi elme szűkösségét példázza. Szent Ágoston egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszercsak észreveszi, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni. Ahogyan egymáshoz viszonyulnak a Szentháromság személyei, nekünk is azt kell tennünk: tudjunk kezdeményezni, befogadni és szeretettel együtt dolgozni.

„Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek: Istennek, aki van, aki volt és aki eljön újra!”