Szabadulás a félelemtől - 12.A.

„Ne félj! Ne féljetek!” a Bibliában 365 alkalommal fordul elő, ami jelzi, hogy Isten mindig velünk van. A „ne félj” formula Isten segítő szándékának és hatalmának jele, mely arra utal, hogy Isten hű a szövetségéhez, megtartja ígéretét, segíti választottját. Erről biztosította Ábrahámot, Mózest, Jeremiást és a többi prófétákat, mielőtt feladatot bízott volna rájuk. Isteni szóként is hangzik e formula, amikor az egyik ember bátorítja, nyugtatja a másikat. A félelem az akarat elutasító aktusa egy várható és fenyegető rosszal szemben. A Szentírás sokféle félelmet ismer. Így, ami a személyek létbizonytalanságából fakadnak és a halálfélelem. Ezenkívül félelemkeltő lehet a kiszolgáltatottság, az ismeretlen út, az ellenség, a rossz emberi kapcsolat. A félelem összefonódhat szégyenkezéssel és tapintatba mehet át. Tiszteletadás alapja is lehet a félelem: a szülők, az öregek, a hatalom, a tekintély iránt. A legfőbb az istenfélelem, amikor az értelem meghajlik az erkölcsi és a kinyilatkoztatott törvények alkotója, Isten előtt, aki minden jót megjutalmaz és minden rosszat megbüntet. A Szentlélek adománya az Úr félelme, mely szeretetből tartja meg Isten törvényeit és kerüli Isten megbántását. Az istenfélelem rendezetté teszi bennünk a szeretetet, és segít, hogy az élet veszedelmeiben is merjük megtenni a jót. Az istenfélelem az Újszövetségben tökéletesedik. Szent Pál tanítja, hogy Jézus megszabadított a félelemtől, és a szeretetben nincs félelem. (Róm 5,12-15) Az  ősbűn vagy eredeti bűn, Ádámmal  lépett a világba és bűne a halál előidézúje lett. Az emberek természetesen vétkeztek, Ádámtól Mózesig is, de abban az időben nem vádoltattak törvényszegéssel. Mózestől a Messiásig terjedő szakaszban, “a törvény adatott”. Ebben az időben, Ádám bűnének hatása mellett az egyéni törvényszegés is beszámíttatott a törvény léte miatt, mint járulékos elem. Krisztus megváltása, kegyelme által szabadultunk meg az eredeti bűntől, a személyes bűnöktől és a haláltól. A Jézus Krisztusban kapott megszentelő kegyelem mindent felülmúl és kiárad mindazokra, akik hisznek benne. Az örök kárhozattól a föltámadt Jézus Krisztus szabadított meg. Ő mondja: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt 10,26-33) Jézus húsvéti misztériumával az Atya akaratát teljesíti, és az irántunk végső szeretetének adta jelét. Mi a szenvedést és a halált inkább negatívumként fogjuk fel, mint Jeremiás. (Jer 20,10-13) Őt, amikor megszabadította Isten, így kiáltott fel: „Dicsőítsétek az Urat, mert kiszabadított.” Életünk mivel két létsíkon folyik, Jézus mindig gondunkat viseli. Testben érzékeljük a támadásokat, sőt meg is halhatunk, de szellemi lelkünk érintkezik a teremtő és feltámasztó Istennel, nem halhatunk meg. Aki kitart Jézus mellett, akár győz, akár veszít e világban, mégis a győztes Krisztussal van.

 

„Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt.” Mt 10,32.