Évközi 11. A. vasárnap

Isten szent népe vagyunk - Az ószövetségi hithez Isten nagy szeretete és tettei szolgáltattak alapot. Isten szabadon választotta ki Izraelt a népek közül, és vezette ki Egyiptomból. A Sínai pusztában szövetségét kínálta fel, amit Izrael elfogadott. A nép vállalta, hogy a többi néptől Isten szolgálatára elkülönült nép lesz, olyan lesz, mint a pap, aki szolgálatot teljesít. Isten tulajdona, kincsei lesznek. Ehhez az egyetemes hívatáshoz Izraelnek fokozatosan fel kell nőnie. Az Úrnak szentelt ünnepeken, Isten tetteire és hivatásukra kellett emlékezniük, s kiolvasni azokból, hogy Isten „sasszárnyakon” hordozza őket. (Kiv 19,2-6a) Viszonzásul Isten megkívánta, hogy engedelmességükkel szolgálják dicsőségét. A kijelentés, hogy „papi királyságom és szent népem lesztek”, éppen azt jelenti, hogy a világ színe előtt az egy igaz Isten (Jahve) mellett tanúskodnak. A világban jelen kell lenniük, de nem keveredve a pogányokkal, hogy a Messiáshoz csatlakozva az egyetemes üdvösséget hirdessék és szolgálják. 

Abban az időben Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. Jézus a problémát lehetőséggé alakítja. Azon kevesekből, akik hallgattak szavára, 12 apostolt választott Isten országának hirdetésére.  (Mt 9,36-10,8) Az egyszerű emberek segítségével betakarítja az ószövetség termését, ezért apostolait felkészíti a bel-misszióra és hatalommal felruházva, csak Izrael elveszett juhaihoz küldi. Az egyetemes küldetést majd feltámadása után adja, amikor testében kiengesztelt bennünket az Atyával, s az „embereket elválasztó falakat” is ledöntötte. Ezzel véget ért Izrael küldetése, és Isten új Izraele, Krisztus egyetemes Egyháza lett a papi királyság és szent nemzet hordozója a világ végéig. Jézus, látja a sok aratnivalót, az emberek Isten utáni vágyakozását. Szívükben ott van az éhség valami többre, amit a föld adhat: vágy az élő Isten után. Krisztus az embereket Egyháza tanúságtételével vezeti hitre és bűnbánatra, a megigazulás és a Szentlélek által pedig az Atyához. Jézus az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház által mindenkinek felkínálja – a hallgatók fizetőképességétől függetlenül – az üdvösség isteni igazságait és szenttétevő szentségeit. Mindaz, aki hisz és megkeresztelkedik, elfogadja és követi meghívóját, Isten szent népe lesz. Abban jelen lesz maga az Isten, részesül Krisztus prófétai, papi és királyi küldetésében. 

A keresztény ember ezért a remény embere, aki Isten szeretetében dicsekszik. (Róm 5,6-11) A megváltást nem emberi jóságunkkal vagy tetteinkkel érdemeltük ki, hanem Krisztus szeretetéből, aki vállalta a kereszthalált, amikor még Isten ellenségei voltunk. Már kiengesztelődtünk Istennel, de az üdvösséget, ami a feltámadott Krisztus életében való osztozást jelent, el kell érni szent életünkkel.

 

„Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” Mt 1,15.