Ápoljuk istengyermekségünket Nb.1.B év

Márk evangélista ezt írja Jézusról, hogy 40 napig kinn maradt a pusztában, megkísértette a sátán. „Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,12-15) Az evangélista e kijelentését – hogy Jézus „vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki” – megértjük Boldog Rupert Mayer életéből. A E jezsuita atya, mint katonalelkész 1916-ban Erdélyben teljesített szolgálatot: Brassóban, az Ojtozi-szorosban és a Gyímesi-határnál, ahol egy gránát szétroncsolta ballábát. Az elüszkösödött lábat a csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnáziumban amputálták. Németországba hazatérve falábat készíttetett, és folytatta apostoli munkáját Münchenben. Az evangélium hirdetéséért 1937 és 1945 között többször börtönbe zárták. Elnémították. Úgy nyilatkozott, hogy ő olyan, mint a „ketrecbe zárt oroszlán.” 1945. április 3-án szabadították ki a börtönből. Május 11-én állomáshelyére utazott, ahol november 1-ig szüntelenül dolgozott. Mindenszentek napján reggel misézett és prédikáció közben, lábon állva meghalt. Rupert Mayer nem lett megalkuvó, nem lett vadállattá sem a börtönben, sem szabadlábon, mert megpróbáltatásait és a világ dolgait Isten szemével nézte.

Keresztelő János elfogatása után Jézus Galileába ment  és ott hírdette az Isten evangéliumát: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Ha Jézusban hiszünk, akkor az élet teljességét látjuk meg. Ha a nap fényességébe nézünk, elsötétül körülöttünk az egész világ. Így különbözik egymástól az isteni és emberi gondolkodás. Honnan van a sötétség az istenigondolkodás és az emberi gondolkodás között? Onnan, hogy a sátán vette rá az embert, hogy tanuljon meg Istent kikapcsolva gondolkodni és cselekedni. Mintha nem is volna Isten! Épp ezért akarta a sátán is a kísértéskor rávenni Jézust, hogy fogadja el az ő gondolkodását. Az ördög azt akarja, hogy az ő, vagyis a teremtmények látóhatáról ítéljük meg a dolgokat. Jézus pedig húsvéti misztériumával ezt a szűklátókörűséget szétfeszítette és felragyogtatta a feltámadást és az örök életet. Az örök életbe pedig a keresztség által kapcsolódunk be. Szent Péter az örök élet vízéről, a keresztvízről beszél. (1Pt 3,18-22) Összehasonlítja a vízözönnel, amellyel Isten eltörölte a bűnös emberiséget, és a megmentett szent maradékból új emberiséget növesztett. (Ter 9,8-15) 

A Jézus-i keresztség - nem külsőséges tisztulást eredményez, mint a pogány és zsidó mosakodások, hanem - az örök élet forrása, hiszen általa részesedünk a kegyelemben, vagyis magának Istennek a természetében, benső életében. A bárka az egyházat jelképezi, mely a keresztség által eltörli a bűnöket, új és örök életre szül, a hívek közösségébe vesz fel. A keresztszülők valamennyien hivatalos képviselőink, és mind felelősek vagyunk a gyermekért. Hogy ez világosabb legyen, vasárnap csak a szentmisékben keresztelünk.

„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Mk 1,15.