7.C. - Szeressetek isteni módon!

Évközi 7. vasárnap van. A szentmise első könyörgése jó életprogramot fogalmaz meg minden kereszténynek: mindig szemelőtt tartani az Úr törvényét és megvalósítani azt szóval és tettel. Nem lehet, hogy pusztán csak hallgatói, ismerői legyünk a törvényeknek, hanem meg is kell valósítanunk azokat az életünkben. Ebben mindig mindegyikünknek van hová fejlődni. De a fejlődés csak úgy fog menni, ha egyre jobban megértjük a törvények szellemét, ha mindjobban Istenre hangolódunk, ha mindinkább szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat Vele. 

A mai vasárnap első olvasmánya Dávid király történetén keresztül mutatja meg, hogy milyen döntéshelyzetbe kerülhetünk mindennapjaink során. (1Sám 26,2. 7-9. 12-13. 22-23) A Saul által halálra keresett Dávid egy éjszaka belopakodott kísérőjével, Abisájjal Saul háromezer fős táborába. Saul a sátorban aludt, feje mellett ott volt a dárdája és a vizeskorsója. Abisáj kész az alvó Sault leszúrni, de Dávid az Úr törvénye szerint dönt: nem szabad kezet emelni az Úr fölkentjére. Dávidot az Úr lelke vezette és Istenre bízta az ítéletet, aki megfizet mindenkinek tettei szerint. Velünk is előfordulhat, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor minden adott ahhoz, hogy elkövessünk valamilyen bűnt, amikor minden látszatra ’rendbe’ van, s emberi ésszel átgondolva – A kísértés folyósója elbeszéléshez hasonlóan (A. Dumas) – nincs rizikó az ügyben. Ilyenkor kell felébredjen bennünk a lelkiismeretünk, és Isten törvényeire, parancsaira gondolva hozzunk helyes döntést. Ezt a döntési képességet annak is köszönhetjük, hogy a keresztségben Isten gyermekei lettünk, s a szentségek felvételére készülve megismertük Krisztus tanítását és a szentségek által Ő munkálkodik bennünk. Együttműködésünket várja, hogy egyre jobban az ő képére alakuljunk át, és egyre jobban tudjunk mellette dönteni élethelyzeteinkben. 

Ennek megfelelő kérdéseket feszeget Jézus az evangéliumban. (Lk 6,27-38) Jézus az ellenségszeretetre tanít. Azt kéri, lépjünk ki megszokott komfortzónánkból. Eszmény és valóság ütközzék bennünk. Ne csak toleráljuk ellenségeinket, ne csak türelmesek legyünk velük, hanem szeressük is őket. Az Úr ezzel nem helyezi hatályon kívül az igazságos emberi törvényhozást, amelynek célja a bűn megelőzése. Az ellenség szeretet, amit Jézus ajánl, radikális megoldás. Jézus megvilágítja, hogy a vallásosság alapja a végső határig elmenő szeretet. Ez annyit jelent, hogy valakikért vagyunk, azért is, aki gyűlöl, aki átkoz, aki rágalmaz… Jézus kiélezi a dolgot, hogy meghökkentsen, felrázzon bennünket. Végletekig feszített helyzetekről szól, amelyekből az új törvény szellemét kell kiérezni, a lényeget megérteni. Mivel magunkban hordozzuk a feltámadt Krisztus életét (1Kor 15,45-49), ezért hasonlítani kell égi képmásunkhoz, Krisztushoz.

„Szeressétek egymást, amint én szerettelek  titeket.” Jn 13,34.