Gyertyaszentelő Boldogasszony 2025

Urunk bemutatása a Jeruzsálemi templomban. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének bibliai alapjait az Egyház liturgiája Lukács evangéliumából (Lk 2,22-32) meríti, mert „belép szentélyébe az Úr.” (Mal 3,1-4) Körmeneti ünneplését már az V. században említik, hogy a keresztények gyertyákat szenteltek e napon, és körmenetbe vonultak végig a városon, majd a Krisztus születésével felragyogott új fényt  elvitték otthonaikba. 

Általános ünneppé a következő században vált, Jusztinianusz császár uralkodása alatt. A keleti keresztények számára ez a nap a találkozás ünnepe. Kiemelik, hogy Simeon, Anna és az Üdvözítő találkoztak a templomban, vagyis a törvény, a prófétai Lélek és a templomi kultusz most mind találkozott, hogy Jézus nagysága számára a környezetet biztosítsa. A Jézusban megvalósult isteni üdvösség kiárad és átöleli Isten népét, s aztán körül veszi a többieket, a népeket is. 

A gyertya viasza Krisztus emberségére, a láng az istenségére utal, de jelenti a hitet és az abból fakadó tetteket is: a viasz a hit, a láng pedig a cselekedetekben megnyilvánuló élő szeretetet. A gyertyát nemcsak szimbolikus jelentése emelte be a liturgiába, hanem mint világító eszköz régen is nélkülözhetetlen volt. A 3. század elején temetéskor és a holtakról való megemlékezésnél említik. Általános a gyertya használata az evangélium fölolvasása előtti körmenetben, az újonnan megkereszteltek kezébe is gyertyát adtak. A jeruzsálemi Szent Sír-templomban húsvét éjszakáján a hívek égő gyertyát tartottak kezükben. A pápai mise leírása szerint a pápát 7 égő gyertyával kísérik. 

A 11. századtól a körmenetben vitt gyertyákat az oltár köré állították, ettől kezdve az oltáron van a gyertyák helye. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban Gyertyaszentelő Boldogasszony napján először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Mint a világosság forrása már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: a viasz emberi természetére, fénye istenségére, a karácsonyi gyertya megtestesülésére és születésére  emlékeztet. A húsvéti gyertya a Föltámadott szimbóluma, aki „hozzánk hasonló akart lenni”. (Zsid 2,14-18) Mivel a gyertya önmagát fölemésztve világít, jelképe az önzetlen szolgálatnak, a jócselekedetekkel világító hitnek. Egyszerre szimbóluma a halandóságnak és az örök életnek, az örök világosságnak. 

Ma a szentmisére gyertyát hozunk, amit megszentelünk és hazaviszünk, de jövet-menet elmélkedünk-e az örvendetes rózsafüzér negyedik titkáról: Akit te Szent Szűz a templomban bemutattál. És még mit hozunk szívünkben, mit szeretnénk bemutatni Istennek? Hozzuk-e családunkat, köszönetünket mindazért, amivel Isten megajándékozott? Tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, adjuk át bűneinket Istennek, hogy Szent Fia elhalmozzon kegyelmeivel.

„Új fény támadt, pogányoknak üdvösség, kiválasztott nemzetednek 

dicsőség.” Lk 2,32