Február 20. szentjei

Marto Szent Ferenc és Jácinta – fatimai látnokok. Ferenc 1908. június 11-én, Jácinta 1910. március 11-én született. A legkisebbek voltak szüleik, Manuel és Olimpia Marto hét gyermeke közül. Unokatestvérükkel, Lucia Santosszal a család nyáját őrizték a Fatimához közeli völgyben, Cova da Iriában, amikor 1917-ben májustól októberig hat alkalommal megjelent nekik a Szűzanya. A Szűz mindig megtérést, imádságot, bűnbánatot és engesztelést kért. A második jelenéskor Lúcia megkérdezte a Szűzanyától, hogy a mennyországba fognak-e kerülni. Ő azt válaszolta, hogy Ferenc és Jácinta hamarosan, de Lúciának várnia kell még. Lúcia a három látnok közül egyedüliként megérte a felnőttkort, kármelita apáca lett, és 2005-ben halt meg, 97 éves korában. A három gyerek önként vállalt vezeklését gúny kísérte a hitetlenek részéről, zaklatás a szkeptikus világiaktól és klerikusoktól egyaránt és állandó türelmetlenség a hívők felől a Szűztől hallott titkok felfedését illetően. Szeptemberben, az ötödik jelenés alkalmával tízezrek voltak jelen a völgyben, egy hónappal később pedig, október 13-án, az utolsó jelenéskor mintegy 70 ezer ember látta a napcsodát: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre. 1918 augusztusában, mikor az első világháború már a végéhez közeledett, Ferenc és Jácinta megbetegedtek az egész világon pusztító spanyolnátha járványban. 

A következő év áprilisában Ferenc, tudván, hogy nincs sok ideje, kérte, hadd vehesse magához először a „Rejtőzködő Jézus”-t a szentáldozásban. A következő napon, április 4-én fénylő arccal meghalt. Először Fatima temetőjébe temették, majd később átvitték a jelenések völgyében épült templomba. Ferenc és Jácinta kanonizációját 1961-ben indították el, majd 1989-ben elismerték hősies erényeiket. II. János Pál pápa avatta boldoggá őket 2000. május 13-án, harmadik fatimai útja során. Az első jelenés 100. évfordulóján, 2017-ben pedig Ferenc pápa a szentek közé emelte a két kis látnokot. Unokatestvérüket, Lúciát Isten szolgálójaként tiszteljük.

-Szent Eukériusz (Aladár)  Orleansi gazdag édesanyja jámbor, vallásos gyermeknek nevelte. Kiváló képességeivel szerzetes lett Eukérius. Buzgó lelki életet élt, de másokat is nevelt, sokak lelki atyja volt. Az orleansi püspök halálakor őt, az alázatos szerzetest választották püspökké. Püspökként is szerzetes életmódját folytatta: böjtölt, önmegtagadást végzett, adakozott. Nagy gondot fordított a papnevelésre, sokat foglalkozott híveivel. Rágalmazó udvari intrikák következtében a király száműzetésbe küldte, Maastricht közelében, St-Trond kolostorban fejezte be életét. †738. Ereklyéit a normann veszedelem elől elrejtették a kolostor kriptájában, és csak 1169-ben kerültek ismét elő.

-Spanyol Szent Paula szűz. Szegény földmíves szülők gyermeke volt. Csodálatos szépsége és szemérmessége magára vonta mindenki figyelmét. Egy alkalommal egy módos ifjú szerette volna bűnös szándékkal a mezőn megközelíteni. A lány kétségbeesetten menekült egy közeli Szent Lőrinc-kápolnába. Imában kért a feszület előtt védelmet, és mire az ifjú berontott, a szépséges arcot rút szakál födte. Paulát ezért a legenda "Szakálas Paula" néven említi. A 4. században hunyt el.