Pozitív válasz Jézus kérésére - 5.C.

Isten szavában meg lehet bízni, mert Ő az, aki szavával teremt és fenntart mindent. Tőle van méltóságunk. Ősszüleinkben megáldott, a föld megművelésére rendelt, és ezzel az élet és a világ szolgálatában társteremtővé tett. Kettős állampolgársággal ruházott fel, egyszerre vagyunk földi és mennyei hazánk polgárai. A maga képére és hasonlatosságára teremtett,  hogy gyermekeiként éljünk, akiknek jutalma Isten országában lesz. 

A világ megszentelését Jézus csapatmunkával, közösségben gondolta el: család, nemzetség, nemzet, világ; még egyházi vonalon is így van: család és helyi egyház, egyházmegye és világ egyház. Jézus megváltó művét decentralizálva a világvégéig folytatja: az apostoloknak, püspököknek, papoknak, diakónusoknak és híveknek adott lelki adományokon keresztül. Választottait a nép köréből hívja és a nép szolgálatára rendeli. 

Minden gyermekét a keresztségkor meghívja, hogy építse Isten országát, és fokozatosan segíti a szentségekkel. Az Úrtól kapott adományok, és az elvállalt feladatok végzésével kezdődik önmagunk, családunk, közösségünk és a világ megszentelése. Ez az általános papságnak, a híveknek a feladata. A szolgálati papságra, Isten hívja meg választottait a megszokott komfortzónájukból. 

Ha Isten szólít, ez nem baj, mert a hivatás új feladatra, önmagunkra találásra szól. A hivatásról szóló jelenetek, a Biblia leghatásosabb jelenetei: Ábrahámé, Mózesé, Izajásé, Péteré és Pálé. Meghívásuk történetében Istent látjuk a maga fönségében és kiismerhetetlen-ségében, úgyszintén az embereket félelmeikkel és nemes lelkűségükkel, azzal hogy elfogadják a meghívást, vagy elutasítják. Mindezek történetét megismerve, segítenek, eligazítanak bennünket, hogy hívásunkat könnyebben tudjuk felismerni. 

Izajás próféta maga beszéli el meghívását. (Iz 6,1-2a, 3-8) Ez Kr.e. 740-ben, pontosan Uzija, Juda királya halála évében történt, amikor az ország gazdasági helyzete katasztrofális volt, amikor a társadalom felkapaszkodottjai eltiporták a szegényeket, és az asszír hatalom az ország elpusztításával fenyegetőzött. A háromszor szent Isten ekkor hívta meg Izajást, aki bűnösnek mondta magát, és méltatlannak, hogy a szeráfokkal együtt dicsérje Istent és hirdesse üzenetét az embereknek. De Isten alkalmassá tette, és habozás nélkül válaszolt: „Íme, itt vagyok, engem küldj el!” 

Egészen más körülmények között megy végbe Simon Péter végleges meghívása, hogy „ember halász” legyen. (Lk 5,1-11) Jézus szavára kiveti a hálót. A csodás halfogáskor, Péter is belátja bűnös voltát és szabadkozik. Jézus pedig maradt és megnyugtatta: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Az Egyház hitét meghívott tanúk hirdették/tik. (1Kor 15,1-11) Pált is a feltámadt Krisztus hívta meg. Korintusban pedig sokan hívők lettek, mert Krisztus tanúságtevői hirdették az evangéliumot.

 

„Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Mt 4,19.