Isten
szavában meg lehet bízni, mert Ő az, aki szavával teremt és fenntart mindent. Tőle
van méltóságunk. Ősszüleinkben megáldott, a föld megművelésére rendelt, és
ezzel az élet és a világ szolgálatában társteremtővé tett. Kettős állampolgársággal
ruházott fel, egyszerre vagyunk földi és mennyei hazánk polgárai. A maga képére
és hasonlatosságára teremtett, hogy
gyermekeiként éljünk, akiknek jutalma Isten országában lesz.
A világ
megszentelését Jézus csapatmunkával, közösségben gondolta el: család,
nemzetség, nemzet, világ; még egyházi
vonalon is így van: család és helyi egyház, egyházmegye és világ egyház. Jézus
megváltó művét decentralizálva a világvégéig folytatja: az apostoloknak,
püspököknek, papoknak, diakónusoknak és híveknek adott lelki adományokon
keresztül. Választottait a nép köréből hívja és a nép szolgálatára rendeli.
Minden gyermekét a keresztségkor meghívja, hogy építse Isten országát, és fokozatosan
segíti a szentségekkel. Az Úrtól kapott adományok, és az elvállalt feladatok végzésével
kezdődik önmagunk, családunk, közösségünk és a világ megszentelése. Ez az
általános papságnak, a híveknek a feladata. A szolgálati papságra, Isten hívja meg választottait a megszokott komfortzónájukból.
Ha Isten szólít, ez
nem baj, mert a hivatás új feladatra, önmagunkra találásra szól. A hivatásról
szóló jelenetek, a Biblia leghatásosabb jelenetei: Ábrahámé, Mózesé, Izajásé,
Péteré és Pálé. Meghívásuk történetében Istent látjuk a maga fönségében és
kiismerhetetlen-ségében, úgyszintén az embereket félelmeikkel és nemes lelkűségükkel,
azzal hogy elfogadják a meghívást, vagy elutasítják. Mindezek történetét megismerve,
segítenek, eligazítanak bennünket, hogy hívásunkat könnyebben tudjuk felismerni.
Izajás próféta maga beszéli el meghívását. (Iz 6,1-2a, 3-8) Ez Kr.e. 740-ben,
pontosan Uzija, Juda királya halála évében történt, amikor az ország gazdasági
helyzete katasztrofális volt, amikor a társadalom felkapaszkodottjai eltiporták
a szegényeket, és az asszír hatalom az ország elpusztításával fenyegetőzött. A
háromszor szent Isten ekkor hívta meg Izajást, aki bűnösnek mondta magát, és
méltatlannak, hogy a szeráfokkal együtt dicsérje Istent és hirdesse üzenetét az
embereknek. De Isten alkalmassá tette, és habozás nélkül válaszolt: „Íme, itt vagyok, engem küldj el!”
Egészen
más körülmények között megy végbe Simon Péter végleges meghívása, hogy „ember
halász” legyen. (Lk 5,1-11) Jézus szavára kiveti a hálót. A csodás halfogáskor,
Péter is belátja bűnös voltát és szabadkozik. Jézus pedig maradt és megnyugtatta:
„Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Az
Egyház hitét meghívott tanúk hirdették/tik.
(1Kor 15,1-11) Pált is a feltámadt Krisztus hívta meg. Korintusban pedig sokan
hívők lettek, mert Krisztus tanúságtevői hirdették az evangéliumot.
„Kövessetek engem,
és én emberek halászává teszlek titeket.” Mt 4,19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése