Nb.4. - Örvendezés Isten irgalmas jóságán

Nagy megtérők önéletrajzi írásából tudjuk, milyen csodálatos élmény a bűnösnek újra rátalálnia Istenére. Hasonló valami ez a megdermedt, aztán hirtelen újra fellángoló szerelem gyönyörűségéhez, vagy az egymástól elhidegült szülő és felnőtt gyermek nagy egymásra találásához. Aki az élményszerű bűnbánatban megtapasztalja Isten irgalmas jóságát, annak újra kezd élni a világ. Aki kibékül Istenével, az kibékül az élettel, a családjával, az emberekkel, a sorsával, a szenvedéssel és a halállal. Az Istenszeretet fellángolásában ujjong a lélek, szárnyalva jár be magasságot és mélységet, és egészen újnak érzi a mindenséget. Fernand Lelotte S.J. a kétkötetes művében – A XX. század konvertitái – ötven jelentős megtért személyiséget mutat be. Néhányat megemlítek: Maurice Baring angol költő, regényíró; Szent Edith Stein filozófus, karmelita apáca; Takashi Nagai japán orvos, író; Alexis Carrel Nobel-díjas orvos, író; Paul Claudel költő, diplomata; Eve Lavalliére színésznő, szerzetesnő; Henri Bergson filozófus; Dom Lou Kína miniszterelnöke, szerzetespap; Eugene Zolli főrabbi, ferences szerzetes; Leseur orvos házaspár; Léonard Foujita festőművész; Toni Blair brit miniszterelnök. 

Napjaink katolicizmusa nem veszít vonzóerejéből, ezt bizonyítja a minden évben anyakönyvezett megtérők száma. Angliában pl. a felnőtt megtérők száma évente 15-25.000, az USA-ban pedig 100-120.000. Ezek a megtérők felismerték, hogy a világ nem szűkíthető le egy anyaghalmazra, hogy Isten, a lélek és a másvilág létezik. Kellő időt szánva az elmélkedésre, és szívvel-lélekkel keresve az igazságot léptek a katolikus Egyház tagjai közé, szilárd meggyőződésből és azzal a határozott szándékkal, hogy alávetik magukat az Egyház tanításának, mert abban találták meg az egyetlen megfelelő választ az élet problémájára. Ezek a megtértek nem váltak mindnyájan szentekké, de az Egyház tanításaihoz való rendíthetetlen ragaszkodásukról vallottak. 

Amikor megkérdezték G.-K. Chestertont, miért tért át a római katolikus hitre, szűkszavúan ezt felelte: ’Hogy megszabaduljak a bűneimtől.’  Amikor Isten népe bevonult az Ígéret földjére és megünnepelte az első húsvétot, az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” (Józs 5,9a 10-12) 

A mennyei Atya megbocsát tékozló fiának, ha őszintén megbánja bűneit. (Lk 15,1-3. 11-32) Életünk végén nem az ártatlanságunk, hanem a szeretetünk foka szerint ítéltetünk meg. Ezért fel kell állnunk, hogy bocsánatért szerető Atyánkhoz menjünk. 

Ha megtapasztaltuk Isten boldogító irgalmát, akkor a mi szívünk is hasonlóan érez a bűnösök iránt, mint az Atya vagy Jézus Krisztus. Kérjünk irgalmas szívet, mert Jézus megbízott a kiengesztelődés szolgálatával és tanításával. (2Kor 5,17-21) Ha elfogadjuk, belülről tapasztaljuk meg, mi is az isteni jóság és szeretet.

„Fölkelek és atyámhoz megyek: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” Lk 15,18.