Gyümölcsoltó
Boldogasszony a tavasz beköszöntésekor az első ünnepünk. Ilyenkor metszik a
gyümölcsfákat, a vadalanyba nemes ágat oltanak, hogy jó gyümölcsöt teremjenek.
Mindez jól szemlélteti azt az isteni misztériumot, amit vallunk: Jézus
Krisztus, fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától. Ennek gyümölcse megváltásunk és megdicsőülésünk. Az
emberiség részéről Szűz Mária igenjére is szükség volt, hogy az Ige
megtestesüljön. Mai ünnepünk Isten és ember teljes önátadása. Ez a kommunió!
Ünnepünk
arra emlékeztet minket, hogy a keresztségben, az első szentáldozásban, a
bérmálásban, a házasságban és a papszentelésben magunkat Istennek szenteltük.
Akkor vállaltuk, hogy Istennel élünk. Most pedig tartsunk lelkiismeret
vizsgálatot, hogy odaadásunk méltó-e Isten Fiához. Tartsunk bűnbánatot.
Mindenben
az Atyáért lenni
A
Szentírás, Istennek az emberek iránti szeretetéről szól. Arról, hogy az ember
akkor talál önmagára és lesz boldog, ha Istenre talál és vele él. Isten mindig jelen
van életünkben, s egy-egy eseményben kinyilatkoztatja magát, mint üdvösséget
nyújtó Valaki. Az üdvösség nem más, mint az ember legmélyebb vágyainak
beteljesedése, az örök boldogság.
Isten,
aki a kinyilatkoztatásban az ember titkát feltárja, akkor hatékony, amikor az Ő
akarata szerint döntünk. Döntésünket néha az a sok külső és belső tényező
nehezíti, ami körül vesz bennünket. Bizonyos félelem jelentkezik, feladataink
előtt, de mihelyt Isten jelenlétére és szeretetére gondolunk, ez feloldja
félelmünket és helyreáll lelkünk nyugalma.
1. Isten, amit megígér,
azt meg is valósítja. (Iz 7,10-14) Az olvasmány Juda
királyát, Acházt mutatja be, aki háborús időben félelmeivel és szorongásaival
küzd. Mivel nem társult az asszír király elleni szövetséghez (Kr.e. 735-ben),
ezért Szíria és Izrael hadsereggel készült ellenne. Acház politikáját, amely az
ő számításain és félelmein alapult, Izajás próféta igyekezett Istenbe vetett
bizalommal feloldani: „Kérj magadnak
jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a
magasból.” Határtalanul megkapod Istentől a jelet. Ez Isten üzenete. Acház pedig
szorongásában nem bízza magát Istenre, aki jelen van, hanem önfejűen az asszír
katonai segítséget tartja fontosabbnak.
Az
Isten jelenlétének bizonyítékaként, Izajás meghirdette Immánuel titokzatos születését, mint messiási jövendölésének egyikét:
„Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Igen,
a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el”. Immánuel jelentése,
velünk az Isten.
A
jövendölés közeli értelme, hogy a Dávidnak szóló ígéretet Isten megtartja,
Acház hitetlensége ellenére a királyi családban lesz utód, gyermek születik. A
jövendölés messiási távlatot is foglal magában, amikor az emberiség vágya
teljesedik: közöttünk is jelen lesz az Isten.
A
kép túlságosan világos ahhoz, hogy felismerjük benne, annak a misztériumnak
első híradását, amely szerint Isten Fia megtestesül egy názáreti szűz méhében.
Isten, amit megígér, azt végbe is viszi. Erről szól az angyali üdvözlet máriás-jellegű híradása, ahol Jézust egészen az Istennek odaadó Szűz mellett látjuk.
2. Szűz Mária azt
mondja, ami ő a valóságban: az Úr szolgálóleánya.
(Lk 1,26-36) Az evangéliumban Isten hirtelen megszólalása történelmi esemény,
ami Szűz Máriában is félelmet keltett. A félelem is érzelem. Az érzelmeink is életünkhöz
tartoznak, Isten adománya az értelmünkkel, emlékezetünkkel és szabad
akaratunkkal együtt. Amikor Isten kapcsolatba lép velünk, uralkodnunk kell
érzelmeinken. Gábor angyal ezért szólt így: „Ne
félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél.” Az angyal, Isten
szeretetére hivatkozik, és így feloldja Szűz Mária félelmét, aki megtalálja
lelke nyugalmát. Ekkor helyes döntést tud hozni.
Lukács
evangélistának Szűz Mária beszélte el az eseményt, mivel ő annak főszereplője.
Minden, amit hallottunk az evangéliumban, az Immánuel felé, Jézus felé mutat. A
soha nem hallott hét pecsétes titok hírére, Mária mindvégig értelmét használja.
Párbeszédbe bocsátkozik az angyallal, mert akármilyen jelenésnek nem adja át az
életét, csak annak, amelyik az Istentől származik.
Ő
az okos szűz, aki hittel és alázattal válaszol. Mint szolgálólány meghajol
Isten akarata előtt, alávetve neki értelmét és akaratát, és kimondta beleegyező
szavát: „Íme, az Úr szolgálóleánya,
történjék velem szavaid szerint.” Isten azonnal válaszol és Egyszülöttje
érintetlen Anyjává teszi. Ekkor, Mária méhébe fogadta Szentlélektől szent Fiát,
vagyis testét is átadta Isten tervei számára. A teljes elfogadásban és
odaadásban megszületett üdvösségünk hajnal.
Isten
részéről a végtelen szeretet és irgalom misztériuma, Mária részéről az igazi
hit és alázat nyilvánult meg. Ami kétezer évvel ezelőtt Názáretben történt, azt
a Zsidóknak írt levél érteti meg velünk, amikor az Atya és a Fiú párbeszédéről
szól:
3. Íme, elmegyek, hogy
teljesítsem akaratodat. (Zsid 10,4-10) Ennek a napnak első
igenjét a teremtés előtt, más szóval az idő kezdete előtt a Fiúisten mondta ki:
„Íme, elmegyek, hogy teljesítsem
akaratodat.” Mielőtt az Isten Fia magára vette volna azt a testet, amit
Atyja készített neki, egy alázatos asszony szűzi méhében, arra volt szűkség,
hogy Mária is, az eleve elrendelt asszony tegye meg ugyanezt a felajánlást: „Íme, az Úr szolgálóleánya, történjék velem
szavaid szerint.” Szűz Mária odaadása összeolvad Krisztuséval, és ezzel
egyetlen felajánlást alkot. Mi ezt a legkiválóbb felajánlást ünnepeljük a
liturgiában – mindenben megtenni az Atya akaratát, a teljes önátadásig, önfeláldozásig
–, amelyet Jézus vállalt és bemutatott az Atyának, ehhez a Szent Szűz is
csatlakozott. Ő is ott állt a kereszt alatt. Ebből származott a mi üdvösségünk.
Testvéreim!
Miközben ezért a nagy ajándékért hálálkodunk Krisztusnak és Anyjának, kérjük,
hogy tegyen minket is alkalmassá arra, hogy fenntartás nélkül adjuk át
magunkat: akaratunk beleegyezését, elménk értelmes meghódolását, érzelmeink
elcsendesedését Isten akarata teljesítésére és az emberek üdvösségére. Ámen.
2025.
március 25. Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése