A közelmúltban drogprevenciós konferencián vettem részt a Csíkszeredai Művelődési Házban „Igent a családra! Igent az ifjúságra!” jelmondattal. A családról és a gyermeknevelés fontosságáról szólt és szóltam. Idéztem Illyés
Gyulát, aki azt mondta: A család - gyermekóvó,
gyermeknevelő közösség. A hangsúly a családon van, mert minden gyermek
élete ott kezd kibontakozni.
A
családban történik az értékekre nevelés. A négy alapérték, amire értelmünk irányul: az igazság, a jóság, a szépség és a szentség. Ezek tökéletesítenek,
hogy becsületes, jó emberek legyünk és vállaljuk az igazságra, jóságra,
békességre és tökéletességre törekvők közösségét, a rokonságot és a nemzetet.
Orbán Viktor miniszterelnök úr üzenetében a '48-as ifjak célját így fogalmazta meg: a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlojukra.
A szülők is erre nevelik gyermekeiket. Tudjuk, hogyha irányítják a gyermekeket, akkor jobban fejlődnek. A szülőket a
nevelésben és tanításban segítik a keresztény nevelők és oktatók. Carl Jung rámutatott: A gyermekeket a felnőttek tettei nevelik nem
a szavai!
Gyurián
Edit neves pedagógus (Út a felnőttség felé) írta: „Jellemnevelést,
gerinces becsületet, tisztelettudást, jóindulatot, felelőségtudást nem képes
egyetlen “tantárgy” sem kihozni a fiatalságból.” A tantárgy ismeretet közöl, a tanító pedig kapcsolatával nevel. - A
szülők és pedagógusok feladata, hogy a rájuk bízott fiatalok elméjét
nyitogassák, hogy azok vegyék észre a szépet és a jót a teremtett világban és az
emberekben.
Ezért
nem engedhetjük meg, hogy a fogyasztói gondolkodás, a televízió, a
számítógép, laptop vagy a mobiltelefon elrabolja tőlünk azt, ami igazán lényeges:
kapcsolatunkat egymással és Istennel.
A szabadságunkat, függetlenségünket meg kell őriznünk, akkor
is, amikor a modern ellenség, a virtuális világ kínálja magát, de soha sem lesz a
miénk. (Egy történetet olvastam - Amikor az idegen beköltözött hozzánk). Ez a tv, ahol a reklámok világa azzal hiteget és kecsegtet bennünket, hogy csak nyomj meg egy
gombot, hívj fel egy számot, küldj egy e-mailt, lájkolj egy eseményt, és tied
lesz, amire vágysz. Ezt a csapdát kellene elkerülni valahogy. Pedig ez a
legelső próbatétel, ahol az iskolások, serdülők, suhancok ma a “digitális
narkó” kísértésébe esnek, megállnak itt, letáboroznak, mert milyen jó, de szép
és ez való nekünk, ez az élet. S máris egy olyan világban találja magát az
illető, amelyben mindenki őt nézi. És
azt hiszi, hogy ő a világ közepe, pedig ez csak ábránd, ez
a hiábavalóság!
(Fotó: Székedi Ferenc)
A minap megkérdeztem néhány diákot: Miért
jársz a Petőfibe?
Mert kötelesség – válaszolták a nagyok. A legszebb választ egy 4.-es kislánytól kaptam –
állatorvos akarok lenni, ezért tanulok, az ismeretekből évről évre építem a jövőt.
Ezután az Órarendet néztük át: A tantárgyakat, hogy milyen ismeretet közölnek? És miért jó nekünk, és miben segítenek minket? Majd megállapítottuk, hogy érdemes tanulni: önálló, igazságos, kapcsolatteremtő ... ember leszek.
A vallásóránál feltettem a kérdést: Miért vagyunk a világon? - A katekizmus válaszával megkaptuk életünk célját is: Isten a maga boldogságában akar részesíteni. Ezért tanulunk, dolgozunk, hogy örök életünk legyen.
Petőfi 21 évesen, 1844-ben hallotta Ráckevei Horváth János huszárkapitány történetét Jókaitól és Ács Károlytól, és ez annyira fellelkesítette, hogy megírta a János Vitézt. A céltudatos ember értékek szerint él és nagy célokért nemcsak lelkesedik, hanem tesz is.
1848. március 15. ifjú hősei mindezt tudták és a nemzet szabadságát akarták. Petőfit idézem, aki tudott lelkesedni az igaz értékekért:
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságáért.
Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Új Golgotán egy új kereszt! (Sors, nyiss nekem tért) - és életét áldozta.
A csíki ifjúság is fellelkesedett, amikor Gál Sándor ezredes 1849. január 18-án Csíkba jött. Néhány nap alatt megszervezte a
76., 77., 78-as zászlóaljat, amely Szebennél, a Piski-hídnál és április 16-án Szörénybalázsdnál (Vojszlova) küzdöttek és győztek. Petőfi
ekkor írta A székelyek c. versét, amit a Debreczeni Közlönyhöz ezzel a megjegyzéssel küldött: „A székely akkor
ilyen vitéz, ha vezére még vitézebb!”
Kedves Petőfi-s diákok, Székelyföld jövője tőletek is függ, ha céltudatosan tanultok és az értékek szerint éltek, akkor a magyar nemzet hősei lesztek!
Ezért imádkozzunk: Miatyánk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése