Jó szívvel vállald a sorsod - Nb. 2.C.

Nagyböjt 2. vasárnapjának könyörgése: „Istenünk, te megparancsoltad nekünk, hogy szeretett Fiadra hallgassunk. Kérünk, tápláld lelkünket szent igéddel, hogy lelki örömmel szemlélhessük dicsőségedet!” Boldogemlékű Joachim Meisner (1933.12.25. – 2017.07.5.) bíboros, kölni érsek jóvoltából, 1994-ben negyven erdélyi katolikus pap a Szentföldre zarándokoltunk. Nyolcnapos ottlétünk alatt - kezünkben a Szentírással - kerestük fel azokat a helyeket, amelyeket az Úr Jézus hosszabb vagy rövidebb ideig ottlétével megszentelt. Jártunk a Kísértés-hegyénél – Dzsebel Quruntálnál, a Színeváltozás-hegyén – Tábor-hegyen, és az Olajfák-hegyén megcsókoltuk azt a követ, ahonnan mennybement az Úr Jézus. 

A nagyböjti negyven napban mind a három hegy szerepel. A Kísértés-hegyén megismertük azt a virtuális világot, amely mindig kínálja magát (lásd Krisztus Világa, márciusi szám 3. és 5. oldala), de soha nem lesz a miénk. A reklámok világát látjuk, amely azzal hiteget és kecsegtet bennünket, hogy csak nyomj meg egy gombot, hívj fel egy számot, küldj egy e-mailt, lájkolj egy eseményt, és tied lesz, amire vágysz. Ezt a csapdát kellene elkerülni valahogy. A baj az, hogy ez a legelső hegycsúcs, ahol az iskolások, serdülők, suhancok ma a “digitalis narkó” kísértésébe esnek, megállnak itt, letáboroznak, mert milyen jó, de szép és ez való nekünk, ez az élet. S máris egy olyan világban találja magát az illető, amelyben mindenki őt nézi.  És azt hiszi, hogy ő a világ közepe, pedig ő meztelen. Tovább kell menni a Tábor-hegyéhez, a színeváltozáshoz, ahol az Atya tanúságot tesz: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” – és a szenvedést vállaló Fiát, Krisztust mutatja meg a feltámadt állapotban Péternek, Jánosnak és Jakabnak. (Mt 17,1-9) Jézus tündökölt, ragyogott a szent helyen, mint aki egészen otthon van a maga életében. Mi is vagyunk így néha, amikor siker ér bennünket, ha öröm az élet. De Urunk az előre tudott kínszenvedése előtt került ebbe a megdicsőült állapotba. - Hogyan tudott ő ragyogni élete legsötétebb szakaszának árnyékában is? A választ Pál apostol adja meg, egyetlen szóban: „Vállald!” (2Tim 1,8b-10) Vállald jó szívvel az életed, mert bírni fogod, és örömed telik benne. Az érzi magát idegennek a maga életében, aki nem vállalja a maga életét. Az elvállalt sors, feladat az sohasem idegen, abban otthon van, sőt jól érzi magát az ember. A recept tehát megvan, de vajon megvalósítható-e? – Tekintsünk Ábrahámra, aki Kr.e. 1850 köról Kánaánba érkezett. (Ter 15,5-12. 17-18) Ábrahám hitt az Istennek, Isten pedig szövetséget kötött vele és megígérte neki minden áldását. Ábrahám mindig felnézett az égre! Mi pedig Krisztus kegyelmével, jó szívvel vállaljuk feladatainkat, mert velünk mérhetetlenül nagyobb dolgok fognak történni. Mondd az Urnak: Vállalom!

 

„Az Atya szózata: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mt 17,5.