Márai
Sándor Füveskönyvében írja: „Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj
föl rá testben és lélekben.” Amikor
testben és lélekben készültünk az ünnepre, azért tettük, hogy át tudjuk élni
karácsony titkát: közénk jött az Isten, és
velünk van az Isten. - Hogy
méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait, bánjuk meg bűneinket.
Leszállt az ég
dicső királya
Szent
János ezt írja: „Az
Ige testté lett és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének
dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be…”
Olyan kincset hozott, ami felülmúl mindent e világon. „Mindannyian az ő teljességéből
részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes
közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett
osztályrészünk.”
1. Jézus Krisztus megszületett, a kegyelem
lett az osztályrészünk. (Jn 1,1-18) Ezt jól szemlélteti,
egy igaz történet, melynek nyomát fellelhetjük nemcsak a magyar, osztrák és
német irodalomban, de a zenében, a színháztörténetben és a délszláv népek
kultúrájában.
A
török hódoltság idején nemcsak a nagy váraknak volt jelentősége, sőt a kis
váraknak – tarisznyaváraknak, fiókváraknak, őrházaknak, őrhelyeknek – szintén
kijutott a védelemből. Ezekből ugyanis a magyarok kirohantak és lecsaptak az
ott portyázó törökre. Ilyen törökverő és rabsága révén is ismertté vált férfiú,
Szapáry Péter. Tehetséges politikus, katona és gazdálkodó volt, hasonlatosan
felmenőihez. Portyázó embereivel 1652-től a Duna-mente fontos hadiútján
rendszeresen rajtaütött a vonuló török csapatokon. A budai pasa haragját hamar
magára vonta, mint ádáz törökverő. Öt év telt el és 1657. június 28-án Szapáry
Péter a Vértes hegység szélénél található Csákvárnál a kegyetlen Hamzsa bég
fogságába esett. Ezt követően a bég négy éven át kegyetlenül gyötörte, igába
fogta Szapáryt. Szabó Lőrinc, Az
irkafedél c. versében állított emléket Szapárynak.
- Kérdezhetné valaki: mi köze ennek a történetnek karácsony ünnepéhez? Nagyon sok.
2.
Isten régen megüzente Izajás próféta által, hogy megszabadítja népét és
megváltja. (Iz 52,7–10) Jézus születése előtt az emberiség a
tévedések, a bűn, a gonosz hatalma alatt nyögött és bezárult előtte a mennyek
országa. Hiába éltek az előtt is igaz, jó emberek, mert nem tudták megnyitni a
bezárult Édent. Az ördög rabságában élő emberiségnek mégis királya maradt
Isten, gondoskodott és vigasztalt, hogy Fia által mindent újjáteremt. Akkor
elkezdődik az öröm korszaka, mert Istenünk megszabadít a bűntől. Minden nemzet,
a föld minden határa meglátja, hogy Istenünk szabadulást szerez.
Szapáry,
Jézus tanítványaként megszabadult a gyűlölet és a bosszúállás bűnétől,
ellenségének megbocsátott és rabjának visszaadta a szabadságát. A Jézus hozta
szeretet legyőzte a bűnt.
Pilinszky
János így tett hitet a szeretetről: „A világ rideg ok-okozati zónáját
reálisan egyedül a szeretet haladja meg. Egyedül a szeretet számára
indokolt maga a lét, egy konkrét ember élete. Semmiféle filozófia nem tudja
megindokolni egy konkrét ember konkrét jelenlétének az értelmét. Ez egyedül a
szeretet számára indokolt.” (2024 nyarán a Brassói úton gyorshajtásért állított
meg a rendőr. Mit csináljak? – Írjon egy Figyelmeztetőt. - És azt írt. Megköszöntem és az eredmény, hogy
imádkoztam ezekért a rendőrökért.)
3. Isten Fia által szólt hozzánk és
megváltott minket a bűntől. (Zsid 1,1–6) A Zsidókhoz írt levél
ezzel indul, hogy Isten a mindenség örököse által, Fia által beszélt hozzánk. Megalázkodott,
hogy megváltson minket, megadta minden megbánt bűnünk bocsánatát és Isten
kegyelmét, megnyitotta előttünk az örök élet kapuját, hogy meglássuk az Istent.
Megváltott minket, helyet foglalt az Atya jobbján, aki őt a mindenség örökösévé
tette. Ezért Isten minden angyala leborulva imádja őt. Mindez értünk történt,
hogy igazi emberré válhassunk.
Nagy problémánk ma, hogy az isteniből alig
látunk valamicskét is a világunkban. A kérdés nem új. Évezredek óta
foglalkoztatja az emberiséget. Az egykori rabbi válaszálnál alig találunk
jobbat. Ez a rabbi tanítványa kérdésére válaszolt, aki így gondolkodott: Régen
voltak emberek, akik Isten színről színre látták. Miért nincsenek ma ilyen
emberek? A rabbi válasza igen rövid volt: Mert ma senki sem képes olyan mélyen
meghajolni!
Korunk
embere talán semmitől sem irtózik jobban, mint a meghajlástól Nem akar
meghajolni sem Isten, sem ember előtt, mert nem hiszi, hogy a valóságos Isten
valóságos emberré lett. Ma karácsony arra szólít, hogy próbáljunk meg újra és
újra emberré lenni, hogy mélyen meghajlunk és így magunkba tekintünk. Akkor
meglátjuk magunkban a véges és tehetetlen teremtményt, megválaszolatlan kérdéseinket
és kínzó gondjainkat. Felfedezhetjük Istent, aki sorsunkat Jézus Krisztusban
saját magáévá tette, aki az Egyháza kezébe adta az Istennek tetsző élet
kulcsát, a szentségeket.
Megadta
a kegyelmet, hogy szentekké legyünk, és Isten országának örökösei. Megtanított
arra, hogy földi életünk, nem a siralomvölgye, hanem az örök élet várócsarnoka.
Akik hittel szívükbe fogadják Őt, azok egyesülnek vele és Isten gyermekeivé
válnak, s így örökölik az isteni életet. Az Isten-ember személye a világ
világossága, a legértékesebb karácsonyi ajándék. Szent János evangélista ezt
írta le tudós stílusban.
4. Vajon mit adjunk mi, a mi Urunkak, Jézusnak? - Ádvent
folyamán nagyon sokan ezt tettük, átadtuk életük törött cserepeit Jézusnak,
hogy ami elégtelen volt, ami összetört, ami bűn volt, attól megszabadítson.
Akik elmulasztották, ők is igyekezzenek bánatunktól kísérve bűneinket Jézusnak
átadni, hogy szívüket megtöltse isteni szeretetével. Azért született közénk és
ezért maradt közöttünk az Egyházban, az igéjében és az Oltáriszentségben, hogy istenfiúi
életével, amit megszentelő kegyelemnek mondunk, szent életet éljünk és az Ő
országának örökösei, dicsőségének részesei legyünk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése