A múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él! Emlékezünk, gondolkodunk, mert jövőt akarunk! Az egyéni és nemzeti szabadságunk megőrzése állandó küzdelmet jelent ma is. Ezért szabadságharcunk folytatódik.
– Maniu mindig megígért mindent és megnyugtatott mindenkit, de minden ígéretnek az ellenkezőjét hajtotta végre.” (Csíki Lapok, 1920. május 9.). Eddig a kolozsvári volt főügyész megállapítása.
Emlékezünk és szem előtt tartjuk azt, hogy vándorlásunk az örök haza felé tart, és sziszifuszi küzdelmünkben, szabadságharcunkban jelen van az Isten, az ő szava, ereje és gondviselése.
Két múlt századi költő üzenetében látom tennivalónkat.
Először is követeljük vissza egyéni és közösségi javainkat, és el ne adjuk az ősi földet, amely megtartott bennünket. Másodszor legyen szent a család. Leányaink ne menjenek idegenhez. Ifjaink alapítsanak családot és szolgálják az életet.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!
Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Más öleli karcsú szárad,
Mért felejted a fajtádat?
A fajtádat, a hitedet
Szerelmed tüzére tetted,
Messze látszik lobogása,
Mi lesz, ha lesz hamvadása?
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazságod.
Mi szomorún körülállunk,
Mert más a mi igazságunk,
Siratjuk a nászi kedved,
Siratjuk a fajtánk benned. (1933. aug.)
A március 15-i megemlékezéssel hirdetjük, hogy önmagunkra találtunk, mert nyitottak vagyunk a Szeretet feltétel nélküli ajándékozására. A szívünkbe zárunk minden jóakaratú embert, legyen az román vagy roma. És elvárjuk, hogy ők is igazságosak legyenek. Tudatában vagyunk annak is, hogy az eszményt csak tudatos önneveléssel közelíthetjük meg. De megközelíthető annak, aki hisz Istenben és tudja, hogy a múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él! Legyünk szabadok, hogy élni tudjunk. Ha lesz egymillió székely, akkor Európa is megváltozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése