XVI. Benedek elbúcsúzott a bíborosoktól

Utolsó hivatali napján XVI. Benedek elköszönt a Rómában tartózkodó bíborosoktól. Rövid beszédében köszönetet mondott a bíborosi kollégiumnak a nyolc év együttműködéséért és egységre szólított fel.

Erdő Péter bíboros búcsúzik

A pápa néhány perccel 11 óra után lépett az apostoli palota Kelemen termébe, ahol 144 bíboros várt rá, részben azok, akik a kúrián dolgoznak, vagy dolgoztak, részben pedig azok, akik erre az alkalomra és a közelgő konklávéra érkeztek Rómába, közöttük Erdő Péter bíboros.
A Sala Clementinában tartott búcsútalálkozón XVI. Benedek szívélyesen köszöntötte a bíborosi kollégiumot. Kiemelt köszönettel fordult Angelo Sodano bíboroshoz. Hangsúlyozta, hogy a bíborosok együttműködése nagy segítséget jelentett számára munkájában. Arra kérte a bíborosi kollégiumot, növekedjenek továbbra is mély egységben. Ebben az egységben tudjuk leginkább szolgálni az Egyházat és az egész emberiséget. Ez a mi örömünk, amit nem tud elvenni senki sem – fogalmazott XVI. Benedek.
A Szentatya Romano Guardini gondolataira emlékeztetett, melyeket Guardini a Lumen Gentium elfogadásakor fogalmazott meg:  az Egyház élő valóság, nem íróasztal mellett kitalált intézmény. A szerdai, február 27-i általános kihallgatáson ugyanezt tapasztalhattuk meg.  „Él és változik az idő áramában a jövőre irányulva, mint minden élőlény. Mégis mindig ugyanaz marad, a szíve mindig Krisztus" – fogalmazott a pápa.
Búcsújában arról biztosította a bíborosokat, hogy az imában továbbra is közel marad hozzájuk, különösen azokban a napokban, míg megértik a Szentlélek szándékát az új pápa megválasztásában. Végül feltétel nélküli tiszteletéről és engelemességéről biztosította a leendő egyházfőt.
XVI. Benedek pápa apostoli áldásával búcsúzott a bíborosoktól.

Radio Vatikan/Magyar Kurír

XVI. Benedek pápasága a hit jegyében

Erdő Péter bíborossal készített interjút az Új Ember. A beszélgetés néhány részletét olvashatják az alábbiakban.
– Bár Magyarországon sajnos nem köszönthettük személyesen a Szentatyát, zarándokként sokan találkozhattunk vele Rómában. Nekünk, magyaroknak mit adott ez a pápaság?
– Benedek pápának Magyarországhoz, a magyar egyházhoz való viszonya is nagyon értékes és bensőséges volt. Tudta, hol van Magyarország, nem kellett megmutatni neki a térképen Budapestet; ismerte a történelmünket, a magyarországi embereknek a lélektani és külső helyzetét is. A szeretet nyilatkozott meg abban, hogy elrendelte Salkaházi Sára és Meszlényi Zoltán püspök boldoggáavatását. Az sem véletlen, hogy két határon túli vértanú püspököt is az ő rendeletére avattak boldoggá: Scheffler Jánost és Bogdánffy Szilárdot. De ő az, aki gyönyörű levélben fordult hozzánk Árpád-házi Szent Erzsébet születésének évfordulóján is. Ugyanakkor az európai püspököknek is írt ebben a tárgyban, és nagyon fontosnak tartotta azt az üzenetet, amelyet Szent Erzsébet példája hordoz.
Ad limina látogatásunkon az egész püspöki kart fogadta, de fogadott minket külön-külön is, és megrendítő volt, hogy milyen jól ismeri a körülményeinket, azt a helyzetet, amiben lelkipásztorként helyt kell állnunk. És bátorított minket, s azt hiszem, pontosan azt tette velünk, magyar püspökökkel is, ami Szent Péternek a küldetése is volt: hogy megerősítse testvéreit a hitben, így az egyházba vetett hitben és a hívő optimizmusban is.
– Mit tart a legfontosabbnak XVI. Benedek pápa tanításában?
– Fontos tanúságtétele volt az is, hogy újra és újra fölhívta a figyelmet a központi kérdésekre, tehát a hangsúlyokat érdemes figyelni a tanításában és a munkásságában. Nem véletlen, hogy pápaként sem hagyta abba a hittudósi munkát, hanem háromkötetes könyvet adott ki a Názáreti Jézusról. Mert sokféle téma lehet a hitben, de központi kérdés csak egy van: Jézus Krisztus, mert ezen áll vagy bukik az egész kereszténység. A reményünk forrása nem valamilyen elmélet vagy filozófiai következtetés, hanem Jézus Krisztus személye és a vele való kapcsolat. Az egész új evangelizáció tulajdonképpen erről szól: kapcsolatba kell hoznunk az embereket Jézus Krisztussal. Ez a cél nem csupán valami elméletnek a terjesztése. Azt hiszem, Benedek pápa olyan hangsúlyokat helyezett el, amelyek hosszú időre eligazítanak. Köztük az, hogy teológiai gondolkodásunknak és lelkipásztori munkánknak a lényegre kell irányulnia. Számos részletben lehetnek esztétikai élmények, gyönyörűségek, de a lényegnek a hangsúlyozása a mai kor parancsa. A szinódusok tematikája is nagyon figyelemreméltó volt. Benedek pápa folytatta, megtartotta az elődje által meghirdetett szinódust, majd az isteni igéről volt egy nagy szinódus, amely pápaságának szép mozzanata volt, hiszen a hit tárgya az Isten igéje. Istennek hisszük el azt, ami a hitünk igazsága, és e tekintetben a szinódus utáni apostoli buzdítás is maradandó dokumentuma annak, hogyan tudta ő egyrészt serkenteni és segíteni a püspököket, a világegyházat abban, hogy megfogalmazza a hitét, másrészt pedig pápai tekintéllyel összefoglalni és erővel továbbadni azt.

A teljes interjú – amelyben Erdő Péter szól még a Szentatya apostoli utazásainak jelentőségéről, arról, hogy mit tett Benedek pápa a keresztények egységéért és a vallásközi párbeszédért, és mivel alapozta meg a következő szentatyának a tevékenységét, illetve az egyház jövőjét – az Új Ember február 27-én, szerdán megjelenő számában olvasható. Ebben a számban egy négy oldalas mellékletet is talál az olvasó a konklávén résztvevő bíborosokról.
/Magyar Kurír/

Ajánló:
XVI. Benedek pápa mellett 2013.02.28.

XVI. Benedek pápa mellett 2013.02.28.

Imában és tevékeny szeretetben

XVI. Benedek pápa szolgálatáért világszerte hálaadó szentmisét mutattunk/mutatunk be, többek között Erdő Péter bíboros úr, a MKPK elnöke is a püspöki testület tagjainak és Alberto Bottari de Castello apostoli nunciusnak koncelebrálásával február 24-én este Budapesten a zsúfolásig megtelt Szent István bazilikában. A bíboros úr homíliájában kiemelte: „Az isteni gondviselés nagylelkű hozzánk. Nagy pápákat ajándékozott nekünk, akik az élet és a reménység jelei a világban. II. János Pál pápa után Benedek pápa szolgálata volt a kegyelem válasza korunk gondjaira, bonyolultságára és megrendítő kihívásaira.” 

“A Gyulafehérvári Főegyházmegye külön háláját fejezi ki mindazért, amit Szentatyánk, XVI. Benedek pápa nyolc évi pápasága alatt értünk tett. Külön ki szeretném emelni, hogy főegyházmegyénk millenniumi ünnepségére személyes megbízottját küldte el - írta Jakubinyi György érsek körlevelében. (…) Február 28-án minden plébániatemplomban hálaadó szentmisét mutassanak be leköszönő Szentatyánkért … Imáinkban kérjük, hogy Krisztus Örök Főpapunk vezesse nyugdíjas éveiben leköszönő Szentatyánkat, a Csíksomlyói Boldogságos Szűzanya oltalmazza.” 

Úgy az érsek úr, mint a többi megyés főpásztor felhívása szerint jártunk/járunk el mi papok és hívek. – Hálával gondolunk Őszentségére, aki egész életében imádkozott és dolgozott. Megköszönjük a tanítást, amit a “Deus caritas est” kezdetű enciklikájában adott, hogy „Isten a szeretet, és aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne”. Az első tanítványok egy találkozásban ismerték meg a szeretetet és hittek benne. A keresztény ember életének központi helye tehát a szeretet, amely mindegyre kiteljesedik. Második enciklikájában a világnak szóló üzenetet mondta el, amit nekünk is mondanunk kell, s ez a keresztény reménység (Spe salvi), hogy hiszünk az örök életben. A Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű enciklikájában bemutatta, hogy a szeretet, a bátorságnak és a nagylelkűségnek forrása, ez sürgeti az embert, hogy önzetlenül dolgozzon az igazságosság és a béke érdekében. De ennek a dinamikus erőnek végső soron maga Isten a forrása, aki az abszolút igazság és az örök szeretet. 

Idézzük fel XVI. Benedek pápa tanítását: „az Egyházban minden a hiten alapul: a szentségek, a liturgia, az evangelizáció, a szeretet. Az Egyházban a jog, a tekintély is a hiten nyugszik. Az Egyház nem önszabályozó, nem ad önmagának utasításokat, hanem azokat Isten Szavából kapja, amelyet a hitben hallgat meg, és arra törekszik, hogy azokat megértse és megélje... Elől járni a szeretetben annyit jelent, mint eucharisztikus ölelésben, Krisztus ölelésében összegyűjteni az embereket, leküzdve minden korlátot. A péteri szolgálat tehát eucharisztikus értelemben primátus a szeretetben, vagyis arra való törekvés, hogy megvalósuljon Krisztusban az Egyház egyetemes szeretetközössége." (2012. február 19.) 

Arra a kérdésre, hogy ki Péter? - Őszentsége így válaszolt: „Péter szolgálatában egyrészt megnyilvánul az emberre jellemző gyengeség, másrészt Isten ereje: az Úr éppen az emberek gyengeségében nyilvánítja ki erejét. Megmutatja, hogy Ő maga építi egyházát a gyarló emberek révén.” (2006. június 29.) Kiemelte, “hogy az Egyház nem Péteré, hanem Krisztusé, aki nélkül a hajó kormányosa elveszne a történelem viharában.” Homíliájában a Szentatya utalt arra az evangéliumi példabeszédre, amelyben Péter nem tud úrrá lenni a háborgó tengeren, majd Krisztus csendesíti le a vihart. “Péternek és vele együtt minden utódának e sikertelensége azt tanítja, hogy nem elég saját erőnk az Úr egyházának építésére és vezetésére. Senkinek sem sikerül ez pusztán saját erejéből. Péter látszólag bármennyire képes a vezetésre, már a megpróbáltatás első pillanatában kudarcot vall.” 

Péter a kőszikla, mert Krisztus teszi gránitkővé. Nem emberi adottság, amelyet a pápává választáskor kap meg Péter utóda, hanem isteni ajándék. 

Ma, február 28-án különösen imádkozzunk az Emeritus pápáért, hogy az imának és az elmélkedésnek szentelve magát, tovább folytathassa szolgálatát ugyanazzal az odaadással és szeretettel, mint ahogy ezt eddig is tette. Fohászkodjunk az új pápáért, hogy szolgálatát Krisztus szándéka szerint tudja végezni. 

Kérjük Szűz Mária közbenjárását, segítsen mindnyájunkat, hogy életkorunkhoz és erőinkhez mérten, kövessük az Úr Jézust az imában és a tevékeny szeretetben!

Hol Szent Péter sírba téve,
és Rómának dobog szíve,
ezrek ajkán, ezer nyelven,
hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg Isten, hű szolgádat,
Egyházad megújítóját!

Székelyföld és a leggyorsabb lépés előre

A kis óvodás mihelyt hazaér, otthon beszámol a napi élményeiről, sőt az értesüléseiről is. Minderre az önközlés, a szeretet vezeti. Az iskolai oktatás, ha úgy nézzük, az is továbbított üzenet, híradás az élet és a világ egy-egy bizonyos területéről. Még ki se kerül az ifjú az iskola padjaiból, életébe máris betör a média által közvetített híradás, a napi vagy a heti eseményekről szóló beszámoló. És itt van a bökkenő, mert nem mindegy, hogyan számolnak be. A családban, a társadalomban a kezdeti híradást a szeretet irányította, utána az érdek! Pulitzer József (1847-1911) amikor látta, hogy az amerikai sajtó hitelességének a szintje milyen alacsony, a tárgyilagosság pedig jószerével ismeretlen, a lapok hasábjain pedig elfogultság, túlzások és politikai részlehajlások láttak napvilágot, ezért céltudatosan törekedett arra, hogy munkatársait a tények tiszteletére nevelje. Jelszavai voltak: pontosság, tömörség! Gyakran ismételgette: „Egy újságnak a hitelessége az, ami nőnek az erény.” Szerkesztői lelkiismeretességének, vezércikkei mondanivalójának józanságának köszönhette, hogy az „amerikai sajtókirálya” lett. Február folyamán a székelyzászló és Székelyföld borzolta a román politikusokat és a médiát. Február 25-i zászló felvonáson polgármesterünk a közigazgatási törvényre hivatkozva mondta: „Csíkszeredában a magyar nyelv ismeret nem diszkriminatív, hanem kötelező.” A magyar nyelv törvényben szavatolt jog. Erre aztán jött a felháborodás, mindjárt a védelmi miniszter „példátlan pofátlanságnak” nevezte a polgármester kijelentését, ami szerinte Hitler korát idézi. És itt meg kell állni. Ráduly polgármester a törvény értelmében, jogokat védően beszélt, ezért patrióta. A miniszter úr viszont kormányának jogsértő, régió-gyilkos szándékai alapján nyilatkozott. Nyilatkozatával nemcsak a választott tisztségviselőt, hanem a székely népet is megsértette, amely itt őshonos, míg a fajtája csak a 17. századtól kezdve telepedett be. (Sarokba Szorított Szent és a bolondok háza) Erkölcsi kötelességünk kiállni jogaink mellett, amely nélkül a demokratikus kormányzás képmutatássá aljasulna, s mert a nyilvánosság a világ legjelentősebb erkölcsi tényezője és hatóereje. Az evangélium arról tudósít, hogy Jézushoz „jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.” (Lk 13,1-9) Jézus a hír hallatán nem maradt néma, a „miért” kérdésre nem ad választ, csak arra szólít fel, hogy tartsunk bűnbánatot. C.S. Lewis szavaival: „A megtérés a leggyorsabb lépés előre!” „Aki a mennyek országába törekszik, annak ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak kihullik kezéből a menny és a Föld is.” Isten megismertette magát Mózessel és velünk (Kiv 3,1-8a. 13-15). Éppen ezért ápoljuk hivatásunkat, az Isten és az emberek közötti dialógust. Legyünk hűségesek az Úrhoz, mert a hűtlenek mindig elvesznek (1Kor 10,1-6. 10-12). Mi lesz velünk? Keressük először az Isten országát és annak igazságát, és mindent meg fogunk kapni. (vö. Mt 6, 33)

 

„Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Mt 28,20

    
Kapcsolódó cikkek:
Sarokba Szorított Szent és a bolondok háza
Azért a szaváért feszítenék keresztre 

Becserkelt, mint egy indián
Ha a törvényszék udvarát felveri a gyom

     

Becserkelt, mint egy indián

C. S. Lewis (1898-1963) huszadik századi író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek írója, a modernkori gyermek-fantasy megalkotója írta: „Hogyan érhetjük el, és hogyan kerülhetjük el Istent? Kikerülni őt? - a mi korunkban rendkívül egyszerű. Kerüld a csendet, kerüld a magányt, kerülj minden töprengést, amely elkanyarodna a kitaposott csapástól. De figyelj jól oda a pénzre, sexre, karrierre, egészségre – mindenekelőtt – saját panaszaidra. Bömböltesd rádiódat. Sodródj a tömeggel. Használj sok nyugtatót. Könyveidet megfelelőképp válogasd. Biztosabb azonban, ha megmaradsz az újságoknál, ott is elsősorban a hirdetések tanulmányozásánál, főleg azoknál, amik a sexet és sznobságot csiklandozzák. Elérni Istent? - ehhez sokkal kevésbé tudok kész recepteket ajánlani. Ennek oka, hogy én sohasem kerestem Istent. Fordítva történt. Ő volt a vadász –  legalábbis nekem úgy tűnt – én pedig a szarvas. Becserkelt, mint egy indián, célzott és tüzelt. És én örökre hálás leszek azért, hogy így esett meg első – tudatos – találkozásunk.” 

Olyan valaki mondja ezt, aki 15 évesen elhagyta gyermeki keresztény hitét. Megtérését J. R. R. Tolkiennel és egy másik barátjával folytatott beszélgetésről szóló munkájában – Az öröm vonzásában – így ecsetelte: „1929 húsvét utáni időszakában beadtam a derekam, s talán mint olyan valaki, aki egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért meg, elismertem, hogy az Isten – Isten.”  

Lewis gondolatai:

„Isten jelenlétét egyesek lebecsülhetik, de kikerülni nem tudják, akár hogyan is szeretnék.”

„Isten létében hinni ezt jelenti: nem érvek előtt hajlok meg,, amelyekkel vagy egyetértek vagy nem, hanem egy személy előtt, aki bizalmamat kéri.”

„Nem az a lényeges és fontos, hogyan gondolkodunk mi Istenről, hanem az, hogyan gondolkodik őrólunk.”

„Isten a nagy ajándékozó. Semmi mást nem ad, mint önmagát.”

„Aki a mennyek országába törekszik, annak ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak kihullik kezéből a menny és a Föld is.”

„A megtérés a leggyorsabb lépés előre!”

Ha teljességre vágyol, akkor Istenre vágyol. Sok-sok millió ember vállalta és vállalja az Isten-keresés személyes útját, amelyen rátaláltak és rátalálnak a személyes Istenre. Ezt az utat és boldogságot találóan fogalmazta meg József Attila: „Az Isten itt állt a hátam mögött,/ S én megkerültem érte a világot.”

Az Istennel való találkozás története, miként „minden keresztény hivatásé is, egy Isten és ember közötti elmondhatatlan dialógus története, a meghívó Isten szeretete és az Istennek válaszoló ember szabadsága közti dialógusé.” (II. János Pál, PDV 36) A meghívás két, egymástól elválaszthatatlan mozzanata: a szabad embernek felkínált ingyenes isteni ajándék, és a szabad ember csatlakozása Istenhez.

Kapcsolódó cikkek:
Székelyföld és a leggyorsabb lépés előre

Azért a szaváért feszítenék keresztre

Azért a szaváért feszítenék keresztre

Romain Rolland (1866-1944) nagyhatású író, gondolkodó és politikus, az első világháború idején, 1915-ben, negyvenegy évesen kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú lesz a háború, s amikorra megszakadt minden kapcsolat a katonák és családtagjaik között. A hozzátartozók egyetlen országban sem tudták, hogy mi történt fiúkkal, testvérükkel, apjukkal, férjükkel: elesett-e, vagy fogságba került, esetleg megsebesült? Ekkor az író, aki Svájcban élt, Genfbe ment és a háború végéig a Vöröskereszt keretében a levélválaszoló ezerkétszáz önkéntes között dolgozott. Ennek az alapítványnak ajándékozta a díj összegét. A genfi szervezet naponta félszázezer levelet osztályozott, továbbított, megválaszolt, hogy a hozzátartozók valamit megtudhassanak szeretteik sorsáról. Stefan Zweig meghatóan méltatta a "világ lelkiismeretét": „közöttük dolgozott, ahelyett, hogy egoista módon saját műveinek szentelte volna magát, az írók legnemesebbje: Romain Rolland.”

R. Rolland gondolataiból: "Egyedül állni a hitetlenségünkkel, amikor körülöttünk mindenki hisz: olyan ez, mintha hiányoznék egy szervünk, mely talán fölösleges, de a többinek mind megvan; s az ember pirulva rejti szégyenét."
"A léleknek csápjai vannak; azt is észlelik, amit a tudatnak még nem sikerült kitapogatnia."
"Ha Krisztus ma visszatérne, nem azért a szaváért feszítenék keresztre, hogy "Isten fia vagyok", hanem ha ezt mondaná: "Ember vagyok, mint ti"."
Tisztelettel tekintünk mindazokra, akik a történelem megpróbáltatásaiban önzetlenül szolgálták mások javát. A történelemben Istenfia jött közénk, hogy jelenlétével és kegyelmével kiszabadítson múltunk szakadékaiból, bűnös önzésünkből. Éljünk a Jézus adta újrakezdés lehetőségével, mert „irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve.” 
Nagyböjti feladatunk az Istenhez fordulás és kiengesztelődés, amit Jézus kínál a szentgyónásban. Tudod-e, hogy ez a Nobel-díjnál is nagyobb érték, ehhez se pénz, se különös áldozat nem kell, csak magunkba szállás, lelkiismeretvizsgálat, bánat, bűnbevallás-feloldozás és hálaadás.


Ajánló:
Recept a bűn legyőzésére – 2013.
Aki egész Angliában a legkedvetlenebbül (C.S.Lewis)

XVI.Benedek - 2013.II.28. - Te Deum

Sík Sándor: TE DEUM

Téged Isten dicsérlek

és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapra valót,

   hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,

és magamnak nem kellett kéregetnem,

  hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,

és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,

  hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,

és nem nevettem minden nevetővel,

  hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép,

és megmutattál mindent, ami rút,

  hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép,

és ami rút, nem tett boldogtalanná,

  hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől

és szerethettem, akik nem szerettek,

  hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,

és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,

  hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,

és sohasem volt elég, aki voltam,

  hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,

mikor az emberek nem akartak emberek lenni,

  hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,

és megfuthattam a kicsik futását,

és futva futhatok az Érkező elé,

s tán nem kell a városba mennem

a lámpásomba olajért,

  hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!

és ma is kiálthatom: úgy legyen!

és holnap és holnapután és azután is

akarom énekelni: úgy legyen! – ­

  hála legyen, Uram!

  hála legyen !