C. S. Lewis (1898-1963) huszadik századi író,
irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek írója, a modernkori gyermek-fantasy
megalkotója írta: „Hogyan
érhetjük el, és hogyan kerülhetjük el Istent? Kikerülni őt? - a
mi korunkban rendkívül egyszerű. Kerüld a csendet, kerüld a magányt, kerülj
minden töprengést, amely elkanyarodna a kitaposott csapástól. De figyelj jól
oda a pénzre, sexre, karrierre, egészségre – mindenekelőtt – saját panaszaidra.
Bömböltesd rádiódat. Sodródj a tömeggel. Használj sok nyugtatót. Könyveidet
megfelelőképp válogasd. Biztosabb azonban, ha megmaradsz az újságoknál, ott is
elsősorban a hirdetések tanulmányozásánál, főleg azoknál, amik a sexet és
sznobságot csiklandozzák. Elérni Istent? -
ehhez sokkal kevésbé tudok kész recepteket ajánlani. Ennek oka, hogy én sohasem
kerestem Istent. Fordítva történt. Ő volt a vadász – legalábbis nekem úgy
tűnt – én pedig a szarvas. Becserkelt, mint egy indián, célzott és tüzelt. És
én örökre hálás leszek azért, hogy így esett meg első – tudatos –
találkozásunk.”
Olyan valaki mondja ezt, aki 15 évesen elhagyta gyermeki
keresztény hitét. Megtérését J. R. R. Tolkiennel és egy másik barátjával
folytatott beszélgetésről szóló munkájában – Az öröm vonzásában – így ecsetelte:
„1929 húsvét utáni időszakában beadtam a derekam, s talán mint olyan
valaki, aki egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért
meg, elismertem, hogy az Isten – Isten.”
Lewis gondolatai:
„Isten jelenlétét egyesek lebecsülhetik,
de kikerülni nem tudják, akár hogyan is szeretnék.”
„Isten létében hinni ezt jelenti: nem
érvek előtt hajlok meg,, amelyekkel vagy egyetértek vagy nem, hanem egy személy
előtt, aki bizalmamat kéri.”
„Nem az a lényeges és fontos, hogyan
gondolkodunk mi Istenről, hanem az, hogyan gondolkodik őrólunk.”
„Isten a nagy ajándékozó. Semmi mást nem
ad, mint önmagát.”
„Aki a mennyek országába törekszik, annak
ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak
kihullik kezéből a menny és a Föld is.”
„A megtérés a leggyorsabb lépés előre!”
Ha teljességre vágyol, akkor Istenre vágyol.
Sok-sok millió ember vállalta és vállalja az Isten-keresés személyes útját,
amelyen rátaláltak és rátalálnak a személyes Istenre. Ezt az utat és
boldogságot találóan fogalmazta meg József Attila: „Az Isten itt állt a hátam
mögött,/ S én megkerültem érte a világot.”
Az Istennel való találkozás története, miként
„minden keresztény hivatásé is, egy Isten és ember közötti elmondhatatlan
dialógus története, a meghívó Isten szeretete és az Istennek válaszoló ember
szabadsága közti dialógusé.” (II. János Pál, PDV 36) A meghívás két, egymástól
elválaszthatatlan mozzanata: a szabad embernek felkínált ingyenes isteni
ajándék, és a szabad ember csatlakozása Istenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése