2013. 02. 28.

Székelyföld és a leggyorsabb lépés előre



A kis óvodás mihelyt hazaér, otthon beszámol a napi élményeiről, sőt az értesüléseiről is. Minderre az önközlés, a szeretet vezeti. Az iskolai oktatás, ha úgy nézzük, az is továbbított üzenet, híradás az élet és a világ egy-egy bizonyos területéről. Még ki se kerül az ifjú az iskola padjaiból, életébe máris betör a média által közvetített híradás, a napi vagy a heti eseményekről szóló beszámoló. És itt van a bökkenő, mert nem mindegy, hogyan számolnak be. A családban, a társadalomban a kezdeti híradást a szeretet irányította, utána az érdek! Pulitzer József (1847-1911) amikor látta, hogy az amerikai sajtó hitelességének a szintje milyen alacsony, a tárgyilagosság pedig jószerével ismeretlen, a lapok hasábjain pedig elfogultság, túlzások és politikai részlehajlások láttak napvilágot, ezért céltudatosan törekedett arra, hogy munkatársait a tények tiszteletére nevelje. Jelszavai voltak: pontosság, tömörség! Gyakran ismételgette: „Egy újságnak a hitelessége az, ami nőnek az erény.” Szerkesztői lelkiismeretességének, vezércikkei mondanivalójának józanságának köszönhette, hogy az „amerikai sajtókirálya” lett. Február folyamán a székelyzászló és Székelyföld borzolta a román politikusokat és a médiát. Február 25-i zászló felvonáson polgármesterünk a közigazgatási törvényre hivatkozva mondta: „Csíkszeredában a magyar nyelv ismeret nem diszkriminatív, hanem kötelező.” A magyar nyelv törvényben szavatolt jog. Erre aztán jött a felháborodás, mindjárt a védelmi miniszter „példátlan pofátlanságnak” nevezte a polgármester kijelentését, ami szerinte Hitler korát idézi. És itt meg kell állni. Ráduly polgármester a törvény értelmében, jogokat védően beszélt, ezért patrióta. A miniszter úr viszont kormányának jogsértő, régió-gyilkos szándékai alapján nyilatkozott. Nyilatkozatával nemcsak a választott tisztségviselőt, hanem a székely népet is megsértette, amely itt őshonos, míg a fajtája csak a 17. századtól kezdve telepedett be. (Sarokba Szorított Szent és a bolondok háza) Erkölcsi kötelességünk kiállni jogaink mellett, amely nélkül a demokratikus kormányzás képmutatássá aljasulna, s mert a nyilvánosság a világ legjelentősebb erkölcsi tényezője és hatóereje. Az evangélium arról tudósít, hogy Jézushoz „jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.” (Lk 13,1-9) Jézus a hír hallatán nem maradt néma, a „miért” kérdésre nem ad választ, csak arra szólít fel, hogy tartsunk bűnbánatot. C.S. Lewis szavaival: „A megtérés a leggyorsabb lépés előre!” „Aki a mennyek országába törekszik, annak ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak kihullik kezéből a menny és a Föld is.” Isten megismertette magát Mózessel és velünk (Kiv 3,1-8a. 13-15). Éppen ezért ápoljuk hivatásunkat, az Isten és az emberek közötti dialógust. Legyünk hűségesek az Úrhoz, mert a hűtlenek mindig elvesznek (1Kor 10,1-6. 10-12). Mi lesz velünk? Keressük először az Isten országát és annak igazságát, és mindent meg fogunk kapni. (vö. Mt 6, 33)
 
„Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Mt 28,20
     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése