Nagyboldogasszony

"A Boldogságos Szűzanya az Úristen különleges kegyelméből földi életének végeztével Isten mennyei országának lett lakója. Nem csupán a lelke vonult be az örök dicsőségbe, nem csak a lelke jutott el Isten színelátására, miként hitünk szerint a szenteké. Mária az egyetlen földi lény, aki testével, megdicsőült emberi testével is részesedik az örök boldogságban. Mennyei fényességben, romollhatatlan emberi testével áll ott a mi Urunk mennyei trónusa előtt." Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett.Ősi hite ez a keresztény világnak. Már az efezusi zsinat (431) Szűz Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték. Századokon keresztül mégsem volt kihirdetett hittétel, dogma. 1950. november 1-jén hirdette ki ünnepélyesen XII. Pius pápa és ezzel  az egész Egyház számára kötelező hittétellé vált.

Szűz Mária mennybevételének hittitkát a kinyilatkoztatás nyomán népünk megkeresztelkedése óta mindenkor vallotta. Népünk Szűz Mária tisztelete igazolhatóan, Szent István királyunkig nyúlik vissza. A Nagyboldogasszony-kultusz alapja egyrészt Szűz Mária istenanyasága, másrészt a Szeplőtelen fogantatása.

A Mária-tisztelet fokozza szeretetünket égi Édesanyánk iránt, szinte szemlélteti és erősíti a feltámadásba vetett hitünket, vágyat kelt lelkünkben a természetfeletti élet, röviden szólva - Isten után. 

Most pedig vegyük fontolóra Isten hozzánk intézett szavait.

1. Az emberek örök vigasza a Napbaöltözött asszony (Jel 11, 19a; 12,1. 3a-6. 10ab). „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Így köszönti Máriát a liturgia. A Jelenések könyvének látnoka azt a gyermeket váró asszonyt szemléli, aki harcban áll az Isten és az emberek örök ellenségével a sárkánnyal. Ez a küzdelmet és dicsőséget mutató kép annak a messiási ígéretnek a megvalósulására utal, amely a bűnbeesés után Isten ajkáról hangzott el: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Mindez Jézus Anyja, Mária által valósult meg, aki Fia által a sátánt legyőzte. A győzelemnek, hogy igazán örvendhessünk, nekünk is naponta küzdenünk kell. Ebben a harcunkban Krisztusba és a kegyelmébe vetett hit segít, de mellettünk áll anyai oltalmával Szűz Mária is, aki közbenjár azokért, akik Isten országáért dolgoznak. Ezek a Bárány vére által győznek, akinek a Szűzanya adott életet. Mária, az Üdvözítő anyja által jött el „Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma”.

            Miután a Fiú megdicsőült az Isten trónján, a menekülő asszonynak Isten helyet készített, ez pedig Mária felvételét jelképezi Isten örök dicsőségébe. A Szűzanya a teremtésben az első, aki teljesen átadta magát az Üdvözítőnek és egyedülálló módon együttműködött Vele a gonosz legyőzésében. A Fiú is megosztja elsőként édesanyjával dicsőségét, testével és lelkével felveszi a mennybe.

2. Krisztus a feltámadottak zsengéje (1 Kor 15, 20-26). Szent Pál Krisztusról szólva állítja, hogy ő a feltámadás elsőszülöttje. És mindenki, aki Krisztushoz tartozik egy nap részt kap  az ő megdicsőüléséből. A legszorosabban Mária tartozott Krisztushoz, mert soha nem érintette a bűn. Erről kifejezetten szól Isten angyala, amikor köszöntésében Máriát kegyelemmel teljesnek és az asszonyok között egyedül áldottnak nevezte. Aki a mennybe felment megtehette és megtette, hogy Szűz anyját lelkestől-testestől megdicsőítette. „Aki a Teremtőt, mint gyermekét keblén hordozta, annak az Isten örömében kell laknia” – mondja Damaszkuszi szent János (+750).

3. A szentség útja egyszerű, ha hittel és alázattal Istenre bízzuk magunkat (Lk 1, 39-59). Mária nemcsak Istennek válaszol szeretettel, hanem rokonát is felkeresi, hogy segítségére legyen. Mária názáreti élete nem volt különb, mint a mi életünk. Lelkületét a világ számára az Isten tárta fel, és attól kezdve sem tudjuk kimerítően szemlélni Máriát. Ki tudná megszámlálni azokat a költőket, írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, liturgiavezetőket, templomépítőket, búcsús zarándokokat, szülőket, akiket Mária lelki szépsége valamilyen formában megihletett.

Erzsébet asszony Mária nagy hitét magasztalja, amellyel elfogadta az isteni akaratot. Mária dicsőítő énekében Istenre mutat, aki nagy dolgokat cselekedett benne. Rövid pillanatra a maga kicsinységét szemléli, hogy magasztalhassa Isten irgalmát, aki a kicsik, az alázatosak és a szegények életében megmutatja hatalmát. Mária Isten végtelen szeretetére adott válasza, változatlanul az, mit az angyalnak adott: „tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék”.

Isten szolgálójának lenni, teljes lelki nyitottságot és benső készséget jelent. Isten pedig részesítette őt Fia kínszenvedésében és dicsőségében. Szűz Mária Krisztussal teljesen azonosult, követte őt a halálban is, de mentesítette őt a halál következményeitől: testét nemcsak megőrizte a feloszlástól, mint egyes szentekét, hanem a világvégi feltámadást megelőzve, Máriát halála után testben is megdicsőítette. Ezért „boldognak hirdeti” minden nemzedék.

A mennybe felvett Máriában hatalmas szószólót és példaképet kaptunk. Tőle tanuljuk meg: - hogy alázatosan ismerjük el kicsinységünket, és teljes készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára;

- hogy megingathatatlan hittel higgyünk Isten irgalmas, mindenható szeretetében;

- hogy van túlvilági élet, ahol Isten, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár;

- hogy a földön élve természetfeletti beállítottságúak legyünk.

Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként

csak te ragyogsz fel.

Áldjuk örökké a Szentháromságot,

ő adta néked koronádat, szép Szűz,

ő tett meg téged a mi Királynőnkké,
s Édesanyánkká. Ámen.