Csíkszereda 600 éve

Csíkszeredai Városnapok rendezvény augusztus 5.-hez kapcsolódik. Az első ránk maradt hiteles okirat, amely Csíkszereda mezővárosi létét igazolja 1558. augusztus 5-én kelt, kiállítója a Tordán tartózkodó János Zsigmond fejedelem édesanyja, Izabella királyné. A kiváltságlevél a Csíkszereda lakóit csak a portának fizetendő adóra kötelezi és mentesíti  minden más adó fizetése alól. A város területe már a 11. századi vármegyerendszer részét képezte. Kialakulása Károly Róbert és fia Nagy Lajos (1342-82) uralkodása alatt történt. Az előbbi nevéhez a székelyek lakta terület székekre, közigazgatási területre való felosztása fűződik. Nagy Lajos trónra lépésekor a Kárpátoktól keletre tanyázó tatárok gyakori betöréseikkel kifosztották és állandóan veszélyeztették a székelységet. A delnei Szent János templom és Borzsova közti vásáros teret ekkor kellett feladni, és a zsögödi közösség jóvoltából Al-Csík és Fel-Csík határán létrehozták Csík szerda napi vásáros terét. 

Heti vásáráról kapta nevét a település. Mezővárosi rangját valószínű Nagy Lajostól kapta, aki tudatos gazdaságpolitikát folytatott, és arra törekedett, hogy a keleti kereskedelem útjait országának megszerezze. Ugyanakkor belátta, hogy a lakosság rászorul a saját és a nyugati ipar termékeit közvetítő erdélyi kereskedőkre. Brassónak, Szebennek, Besztercének árumegállítási jogot biztosított, vagyis a nyugatról hozott árukat ők adhatták tovább piacaikon, és a keletről hozottakat szintén ők továbbították nyugat fele. E három szász nagy város mellett nemcsak a magyar városok (Dés, Torda, Gyulafehérvár) s a székely központok, hanem a többi szász város is hátramaradtak, egyedül Kolozsvár, ez az alapításakor vegyes, magyar-német lakosságú város volt képes versenyezni velük. 

A 14. század második felében a székelység is bekapcsolódott az erdélyi városfejlődésbe. 1427-ben Zsigmond király Kézdi szék elöljáróinak meghagyja, hogy Torjavásárt (a későbbi Kézdivásárhelyt) városi kiváltságai élvezetében ne háborgassa; egyebek közt azt mondja, hogy minden székely székben egy-egy város van, melyek szabadalmakkal vannak ellátva. Ezen városok egyike Csíkszereda Csík székben. Ha Zsigmond király hozta volna létre, akkor hivatkozna az alapításra, éppen ezért a székely székek városai valamelyik elődjének a műve. Most amikor 600 évre tekintünk vissza, szükséges, hogy számba vegyük a megtett utat. Honnan is indultunk és hová érkeztünk? Mi ez a megtett út? Ki a közös állandó ezen az úton? 

Isten, aki szabadsággal ajándékozott meg és szabaddá tesz, melyben létünk újjá teremtődik. Így akar hitre és szeretetre elvezetni (Kiv 16, 2-4. 12-15). Jézus az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak, ő táplál (Jn 6,24-35). Neki ígéretei és követelményei vannak. Ő az új ember, aki az Atya akaratát tökéletesen megvalósította, ő meg tud újítani minket (Ef 4,17. 20-24). „Csak az az ember tud önmagára találni, aki hagyja, hogy Isten megajándékozza őt.” (J. Ratzinger)    
    

„Mennyei kenyeret adott nekik az Úr” Zsolt 77,24