Az első keresztény ezredfordulót nem
a rémület, félelem és világvégvárás jellemezte, hanem a remény és a bizakodás.
A magyarság történelmének legdöntőbb fordulója ebbe a mozgalmas korba
illeszkedik. Itt található az a kiemelkedő személyiség, aki a történelmi változások
tevékeny részese, irányítója: Szent István király, Magyarország fővédőszentje.
Miközben feladatát teljesítette – írja dr. Török József -, túlnőtt téren és
időn, „odafönt” gyűjtött kincseket. Ezzel kiérdemelte a szent jelzőt, eszményi
ember lett.
Szent István ezer évvel ezelőtt
a magyar nemzet gerince lett világos látásával, határozott tenni akarásával és
mélységes krisztusi hitével. Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám
idején született 969-ben. A keresztség szentségében a passaui egyházmegye
védőszentjének Szent István vértanú nevét kapta, akár csak apja Géza
nagyfejedelem. Gyermekkorában megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27). Az ifjú herceg
hitét, a későbbi Szent Adalbert Prága püspöke mélyítette el és bérmálta meg. A
családi házban megismerte az ország állapotát, valamint Kelet és Nyugat
fenyegetését.
Dinasztikus házasságra
készült, a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Az eljegyzésnél Szent Adalbert
aszisztált Seyernben. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott,
jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. A
házasságot Esztergomban kötötték 996-ban. István ifjú aráját Nyitra várába,
hercegsége központjába vitte. István és Gizella keresztény hite és szeretete
kiteljesedésre vezette mindkettőjüket. Úgy ismerték meg Krisztust, akit egyedül
érdemes követni, aki az ember képességét a kegyelem segítségével
kibontakoztatja, és boldoggá is teszi. István házasságának első éve ezt az életalapozást
szolgálta. Ekkor készült fel egészen az ország vezetésére, az igaz hit
plántálására. Amikor édesapja, Géza 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a
nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie
jogait és a kereszténységet. Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott,
Szent Márton segítségét kérte. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta;
mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias
nemzetét a gyümölcsöző béke irányába vezette, és a szállásterületén mozgó,
nomád életvitelű népet a helyhez kötöttségre szoktatta. Azért lett jó uralkodó,
mert kialakította népe vízióját, és felkészült annak megvalósítására.
Szent István mivel maradandó művet
akart, házat és hazát Krisztusra, a Szegletkőre építette (Mt 7, 24-29). Tudta, hogy aki Krisztushoz köti életét, az
megtalálja jövőjét. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s
az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet nemcsak reményt ad itt a földön,
hanem tartalommal tölti ki az életet. Életének
két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos
ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től
1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés
befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vagy Ravenna
irányába vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte:
vendéglátást, kedvező átvonulást és hoszpiciumokat biztosított a zarándokoknak.
A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakra talált. Az
ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi
szerepe miatt, másrészt a menekültek és sorsüldözötteknek nyújtott
segítségéért.
Szent István uralkodásának második
korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat
épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz
létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával
országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia,
Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé
nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és
egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.
Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az
útját járta (Ef 4, 17-24). Magára öltötte az új
embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden
cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján
szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária
gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda.
1038.
Nagyboldogasszony ünnepének vigilíáján István király az ország vezetőinek és
püspökeinek társaságában végrendelkezett. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a
kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét,
lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a
tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökkévalóságba. Íme,
példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.
A magyar nép tudta, hogy István
király személyében a dinasztia
megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító, az erős és igazságos
király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani elhunyt. Az utána következő
gyenge vezetők miatt, népünk énekben fogant fájdalommal szólítgatta évszázadokon
keresztül Szentkirályát: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál
valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos
öltözetben, teelőtted sírván.”
Negyvenöt év után (1083. aug. 20)
István király nagyságát egyik méltó utóda a szentség fényényébe állította:
Magyarok fénye, ország reménye,
légy áldott Szent István király!
Szent hitben
tarts meg, Jézusnál áldj meg,
Légy áldott Szent István király!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése