Géza
(970 k. – 997) magyar nagyfejedelem házasságaiból (1. felesége Sarolt, a 2.
Zjemomysl lengyel fejedelem leánya, Adelhaid, Géza öccse, Mihály özvegye) öt
leány és Vajk (keresztségben István)
fia született. Az első lánya Gysla
– Géza lánya néven emlegetik –, férjhez ment a kabar törzsfő Aba Sámuelhez, a
későbbi magyar királyhoz. Judit férjhez ment I. Boleszláv
lengyel herceghez. Ilona a velencei dózse, Orseoló Ottó felesége lett, fiuk Péter,
magyar király. Ágota (?) a későbbi
angol királyhoz, Edmund herceghez ment feleségül. Margit (a bolgár források
Márgaritá Ungárszká, Magyar Margit néven említik) nevű lánya pedig Sámuel (ur. 980–1014)
bolgár cár trónörökös fiának, Gavril Radomirnak (Romanosz) lett a felesége. A hercegi
pár öt évig élt együtt, mert 1001-ben Radomir eltaszította magától várandós
feleségét, hogy maga mellé vehesse ”a Larisszában foglyul ejtett, csodaszép
Eirénét.”
Margit visszatért Magyarországra, István bátyjától birtokokat kapott,
itt szülte meg fiát, a későbbi bolgár cárt, Delján Pétert (ur. 1040–1041). Szent
István uralkodása kezdetén független politikusként szövetséges jó viszonyt
ápolt a németekkel, a lengyelekkel, az oroszokkal, a görögökkel és a bolgárokkal
is. Amikor Sámuel bolgár cár fia Radomir eltaszította magától a magyar király
hugát – elég nagy szégyen! –, ezzel megsértette a magyarokat. Erről szól a
szakirodalomban nem ismert új forrás, az athoszi Athanasziosz munkája. Ekkor Szent
István is bekapcsolódott a bolgárok elleni harcba. Két ízben is hadjáratot vezetett
éspedig 1014 körül és 1018-ban, II. (Bolgárölő) Baszileiosz (ur. 976–1025) bizánci
császár szövetségesként. A görög császár már korábban, 1004-ben elfoglalta
Vidint, ezzel közvetlen területi érintkezés jött létre a Bizánci Birodalom és
Magyarország között. Az 1064 körül írt Fundatio S. Albani Namucensis írójának a
frank-lotharingiai származású Loedvin bihari püspök számolt be, amikor haza
látogatott Löwenbe.
Elmondta, hogy Szent István hadaival együtt Nisen át
benyomult bolgár területre. Amikor elfoglalták Cesarije (Szkopje, Üszküb)
városát, majd Ohridot, István nem vett részt szövetségesei oldalán az elfoglalt
bolgár város kirablásában, inkább a cári templom ereklyéit hozta el a szentek
földi maradványaiban egyelőre szűkölködő országba, az építendő fehérvári bazilika
és az általa alapított egyházak számára.
Megszerezte Szent György és Szent
Miklós hitvalló ereklyéit. István király Szent György ereklyét adott a csanádi
székesegyháznak, amely a szent nevét viseli. István király Loedvintől Szent
Miklós ereklyét küldött Belgiumba is.
Magyarföldön Szent György és Szent Miklós
tisztelete Szent István korában jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése