Bölcsességre jutni

A New York-i Tudományos Akadémia volt elnöke, Cressy Morrison „Az ember nincs egyedül” című könyvében azt bizonyítja, hogy az igazi tudós istenhívő. Isten-bizonyítékának lényege az, hogy a nem lét, a nem keletkezés, a megsemmisülés lehetőségei billiószorta nagyobbak, mint a létezésé, a létrejövésé, a fennmaradásé, a fejlődésé, éppen ezért, miután mégis az utóbbi győz az előbbi felett, a mérleg másik, önmagában billiószorta könnyebb serpenyőjét az Alkotó (Isten) személye teszi súlyosabbá. Ennek a bizonyítékának a mélysége vitathatatlan. 

Az akadémikus a teremtett világunkból ismertetett istenérveit a hetedikkel zárja: „De mindentől eltekintve: az maga is elég bizonyíték, hogy az ember megalkotta Isten fogalmát. Ez az ember képzelőtehetségének köszönhető, annak, hogy el tud képzelni láthatatlan lényt. Ez a tulajdonság valamennyi élő lény közül kizárólag az emberben van meg. Ez a képessége beláthatatlan lehető­ségeket nyit meg előtte. Ezért képzeli el az eget, azt, hogy Isten mindenben és mindenhol jelen van, de sehol annyira, mint az emberek szívében.” A 18. zsoltár soraival zárja művét: „Isten nagyságát hirdeti az ég, a mennybolt vallja kezei művét.”

Az olvasmányban a megszemélyesített bölcsességről szól, aki nagyon ékes, hét oszlopos házába invitálja azokat, akik híjával vannak a bölcsességnek és bőséges lakomát készít számukra: „Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem! Hagyjatok fel a dőreséggel, járjatok az értelem útján, és élni fogtok.” (Péld 9,1-6) 

Felhagyni az oktalan, értelmetlen életmóddal, s törekedni megérteni az Úr akaratát és célszerűen élni, ez bölcsességre vall.  

Az az igazi bölcsesség, ha az ember minden időben, helyzetben felismeri, mi az Isten akarata, hogyan használja ki ezt a helyzetet és időt is a paruziára (Jézus dicsőséges eljövetelére) való felkészülésre. (Ef 5,15-20) 

Ezt a bölcsességet a Szentlélek adja meg az embernek, akár csak a hitet, hogy Krisztus az Eucharisztia szentségében titokzatos módon, de valóságosan jelen van és valóban odaadja magát értünk. És mi valóban részesedünk belőle, így végbemegy megváltásunk műve. (Jn 6,51-59) 

Ez az isteni kinyilatkoztatás a kafarnaumi zsinagógában hangzott el, amire a zsidók zúgolódni, majd vitatkozni kezdtek egymással: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Ott mindenki azt várta, hogy Jézus felfedi szavainak rejtett jelentését. Ő azonban erős nyomatékkal kezdi válaszát, amit a különösen nagy súlyú tanítások előtt szokott mondani: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek...” 

Jézus velünk marad a világ végéig az Eucharisztia titkában, és ha hittel vesszük őt az Oltáriszentségben, akkor eljutunk az örök életre.

„Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Jn 6,58.