„Három dolog
szükséges az ember számára az üdvösséghez: a
hinni-valók ismerete, a kívánnivalók ismerete és a tennivalók ismerete. Az elsőt a
hitvallás tanítja, amely a hitágazatokról való ismeretet adja elő, a másodikat
az Úr imádsága, a harmadikat pedig a törvény tartalmazza” – írta Aquinói
Szent Tamás. Most a tennivalók ismeretére,
a törvényre figyelünk.
A teológia négyféle
törvényt különböztet meg:
az első a természettörvény, amelyet Isten
a teremtésben közvetített (az értelemnek Istentől belénk oltott fénye, amellyel
felismerjük, hogy mit kell tennünk és mit kell kerülnünk);
a második
az érzéki vágy törvénye (miután az ördögi ámítás révén
eltántorította az embert);
a harmadik
a Szentírás törvénye (szükséges volt, hogy az ember
visszavezettessék az erény tetteihez és elvonassék a bűnöktől);
a negyedik a szeretet és a
kegyelem, azaz Krisztus törvénye.
A Sínai-hegyen Istentől
adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. Motiválója
pedig Istennek az emberek iránt érzett jót akaró és gondviselő szeretete. (MTörv
4,1-2. 6-8) A kijelentett isteni parancsolatok az embernek Isten és embertársai
iránti kötelességeit összegzik, amikhez sem hozzátenni, sem belőlük elvenni nem
szabad. Ezért érvényessége minden időben megmarad, ahogy Jézus mondta. (vö: Mt
5,17)
Mózes a törvény céljáról is beszél:
aki létbe hívott, a törvénnyel is ő ajándékozott meg, hogy az igazság útját
mutassa. Segít a neki tetsző úton járni, eljutni az Ígéret földjére, szabadnak
lenni Isten újabb ajándékaira. Amikor szívünket igazítjuk Isten törvényéhez s
nem fordítva – ez részesít a törvényhozó Isten bölcsességében és megnemesít.
A
törvény igazi szellemét Jézus tárta fel. (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23) A képmutató
jeruzsálemi farizeusokkal szemben Izajást idézi, és rámutat arra a
kulcsfontosságú igazságra, hogy az embert tisztátalanná, Istentől elszakítottá
csak a bűn teszi. Ez nem más, mint az ember értelmi és szabad akarati
elfordulása Istentől. Az embernek nem a külső, hanem a belső világát, kell
megtisztítania. A szív megtisztítása az Isten Fiában való hittel kezdődik. Ő
megszabadít a bűntől és szenvedélyektől, ha szívünkben életnormaként és vezetőként
befogadjuk.
Így leszünk „teremtményeinek mintegy az első termése”, Istennek
szentelt része, akiket üdvösségre vezet. (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27) Krisztus
jóvoltából a többi teremtmény is megdicsőül általunk, ha úgy igazodunk
Istenhez, ahogyan a bolygók naprendszerük központi napjához.
Nekünk,
keresztényeknek nemcsak Isten törvénye az irányadó, hanem Krisztus szeretete, a
kegyelem is. Hasonlattal kifejezve: a gépkocsi műszerfalán a sebességmérő
kijelzi a sebességet, de nem viszi a járművet. Krisztus szeretete irányt és
erőt ad, hogy életünk célba érjen. Krisztus az etalon, a törvény teljessége és
segítője.
„A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok.”
Jak 1,22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése