Ne félj és ne rettegj!

A Los Alamos-i kutatóközpontban Robert Oppenheimer és Leslie R. Groves mérnök-dandártábornok irányításával összeszerelték az első plutóniumbombát. A tudósok számításai különböztek, egy része állította, hogy ha beindul a maghasadás és az néhány tized másodpercre plazmaszerűen folyékonnyá teszi a légkört, akkor tűzgolyóvá válik a Föld. Megolvad, elporlad. A tudósok csak kísérleti látványra, megfélemlítésre gondoltak, de a politikai és a katonai vezetés elvetette a javaslatot. 1945. július 16-án az új-mexikói Alamgorodo kísérleti telepén villant fel a világtörténelem első nukleáris napfelkeltéje. Az atombomba tervezőit döbbenet és félelem tartotta hatalmában, egy egész napig tartott a kísérleti telep csendje. A kék bolygó nem ment tönkre. Az atomfegyver bevetésének kérdése ettől kezdve már a politika kezébe került. Augusztus 6-án végrehajtották az első atomtámadást Hirosima ellen, három nap múlva Nagaszaki városát törölték el, több mint 300 ezer ember halálát okozva. 1945 novemberében Oppenheimer tudósoknak mondta: „Ma este úgy szeretnék megszólalni, mint tudós, és mint olyasvalaki, aki önökkel együtt aggódik, hogy most mi lesz. ... Azt hiszem, ezt a közös veszélyt csakis közös felelősségérzet birtokában oldhatjuk meg.”  

Nemcsak az atomfegyverekkel, hanem az eszkatologikus ítélettel is szembe kell néznünk. Várjuk Krisztusnak mint az élők és holtak bírájának visszatérését, ez részét alkotja a Credónak. A próféták lényeges témái közé tartozik az ítéletre emlékeztetés. Egyrészt a világ végének nagy szenvedéseire és félelmetes eseményeire figyelmeztetnek, másrészt örömre hangolnak. (Dán 12,1-3) Dániel hirdeti, hogy akik Isten törvénye szerint éltek „ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt.” Akik másokat is elvezettek az igazságra, azok „tündökölnek örökkön-örökké miként a csillagok”. Ez nagy vigasztalás a nevelői munka gondjaiban, küzdelmeiben fáradozóknak. Jézus korabeli zsidóság körében általános volt az Isten ítéletének várása. Keresztelő János is hallgatóit az eljövendő ítélettel fenyegeti és sürgeti a bűnbánatot és a keresztséget. Jézussal elkezdődött a jövő, a világ átalakulása. (Mk 13,24-32) Utolsó Jeruzsálemi működésekor Jézus beszél az ítéletről és az Emberfia visszatéréséről, amikor a világmindenség erői összeomlanak, és mindenki meglátja amint eljön nagy hatalommal és dicsőséggel. A rettegést sugalló kép mögött ott van a biztatás, hogy Jézus dicsőségesen eljön, akkor mindenki felismeri az igazságot, és Jézus összegyűjti választottait a világ négy tájáról. Az ember eljut örök céljához. 

A „zöldellő fügefa” hasonlattal jelezte az ítélet közelségét, ezért örvendező éberségre int. Örömteli az is, hogy Krisztus saját maga készít fel bennünket a méltó találkozásra úgy, hogy állandóan közben jár értünk. (Zsid10,11-14. 18) Ne félj hát és ne rettegj, mert semmi el nem szakíthat Jézus szeretetétől, és új életet kapsz.

„Imádkozva virrasszatok szüntelen, hogy az Emberfia elé méltón álljatok!” (Lk 21,36)