Nyugat-Európa
elveszítette azt az objektív értékrendjét (igazság, jóság, szépség, szentség),
amely Európává tette, és amely föléje helyezte minden más kontinensnek. A
szellemi értékekhez nemcsak a racionális értékek tartoznak, hanem az erkölcsi
és a vallási értékek is. Az emberek értékek szerinti munkájának gyümölcse a
kultúra. Európának gyönyörű múltja van, de lesz-e jövője, ha nem tér vissza
klasszikus és keresztény gyökereihez?
Nyugat-Európa értékrendszerét meggyengítette
a liberális gondolkodás és a fogyasztói társadalom. Ezért olyan állapotba
került, hogy napjait a reklám és a média motiválja, s választásában már-már
kényszerre cselekszik.
Az individualistának – aki csak önmagát tekinti a világ
közepének –, nem kell a nemzeti közösség, de a közvetítő egyház sem, mert nem
tud azonosulni Jézussal, aki szent, és Isten sem kell, aki mindenható. Az
ilyenek élete hasonlít a fészekből kiesett madárfióka sorsához. Kigyógyulhat-e
ebből az önközpontúságból, szellemi betegségből Európa?
E kérdéshez hasonló az, amit egy írástudó tett fel
Jézusnak: „Melyik az első a parancsok
közül?” (Mk 12,28-34) Jézus elfogadja a kérdést, mert helyesli azt a
magatartást, amely az Írás sokfelé ágazó parancsolatai között is keresi Isten
akarata kinyilatkoztatásának a középpontját. Jézus válasza alapjában véve nem
új, mert az istenszeretet (MTörv 6,2-6) és az emberszeretet (Lev 19,18) ismert
volt. Jézus „az elsőt” kiemeli a parancsok dzsungeléből, a 613 mózesi parancs
közül.
Újjá abban válik Jézus válasza, hogy az írástudókkal ellentétben ő nemcsak
felismerésére, hanem annak a gyakorlására is utal akkor, amikor az
istenszeretet és emberszeretet elválaszthatatlanul egy parancsolatára
hivatkozik.
Jézus szerint közel van Istennek az ő személyében és
életének a valóságában jelentkező országához az, aki felismeri a törvény
központi tartalmát: az isten- és emberszeretet egységét, de Istenországának részesévé
csak az lehet, akinek az életét be is tölti az isten- és emberszeretet, aki felismerte
Jézusban a Messiást és példája szerint él.
Isten ingyenes szeretetét
napról-napra tapasztaljuk. Szeretetére méltó válasz csakis a fenntartás nélküli
szeretet lehet. És ez nem áll meg Istennél, hanem követni akarja az
ajándékozót, szeretni akarja a felebarátot is, mert Isten őt is szereti, amint engem is szeret. Ezt úgy
kell tekinteni, mint Istennek szóló áldozatbemutatást. (Ha szeretsz Engem,
akkor értem szeressed az embereket, akik a te testvéreid is.) Így az
önfeláldozás magát a személyt, az embert teszi kultikus áldozattá.
Az írástudó
ezt a belső logikát fedezte fel Jézus válaszában. Legyen számunkra is Jézus főpapsága
egy jobb reménység beáradása világunkba.
(Zsid 7,23-28) Őbenne Atyánk olyan főpapot adott, aki az Ő szeretetét árasztja
belénk, hogy tisztán és szépen tudjunk szeretni.
„Aki szeret engem, megfogadja szavamat. Atyám is
szeretni fogja...” Jn 14,23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése