Gloria victis 5. pontban

1. Az ókori Egyiptom történetéből hallunk olyan kövekről, amik zenélnek. Ilyenek a Memnon-szobrok, amelyeket 3400 évvel ezelőtt készíttetett III. Amenhotep fáraó a Luxor melletti Nap-templom elé. A talapzatukkal együtt 18 méter magas szobrok ülőhelyzetben ábrázolják a fáraót, aki arccal a folyó és a felkelő nap felé fordul. A Kr. e. 27-ben történt földrengéskor az északi kolosszus deréktól felfelé leomlott. Innentől kezdve a szobor minden hajnalban „énekelt” – halk zúgó vagy fütyülő hangot adott ki. A dallamok titka, hogy nappal a kövek magukba szívták a forró nap hevét, és az éjszakai lehülésben kiáramló meleg rezgés dallammá formálódott, hogy az éjszakának hírt adjon a nap melegéről.

2. Mi is azt sugározzuk kifelé, amit Isten ragyogásából befogadunk, amit Krisztus szívéből magunkhoz veszünk. Aki pedig Istenben él, annak fel kell ölelnie a kezdetet és a véget. A két végtelen szüli a pillanatot, amit oly könnyedséggel fogalmazott meg Dienes Valéria: „Jön az Isten, útja titkos út,/ Végtelenből végtelenbe fut.” 

Az ember Istenből forrásozik. Ő hív létre és Ő szólít magához. Sorozatos pillanatok műve az ember, de az első pillanat, az első gondolat, akinek a szívében él a világ: az Isten. 
3. Isten gondolatai a jelenben is elhangzanak. S az élet tevékenységeiben Isten hív és vár bennünket. A pillanatok sorában, a fejlődés rendjében minden létező különböző egyeneseken indul el és tart Krisztus, az Ómega-pont felé.

4. Krisztus király vasárnapja van, az egyházi év utolsó vasárnapja, mely megkoronázza az egyházi évet. 
Ezt az apostolok bámulatos egyszerűséggel hirdették, hogy az Atya „mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. (Jn 1,3; Kol 1,16-17) A szentleckében János apostol elragadtatással mondja: „Krisztus a mindenség királya, mi pedig az ő népe és papságának részesei vagyunk. ... Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Nézzétek közeledik a felhőkön! Látni fogja őt minden szem, még azok is, akik átszúrták.” (Jel 1,5-8) És akkor beteljesedik, amit Dániel próféta mondott, hogy az eljövendő Emberfiának – Krisztus királynak – országa mindörökre fennmarad. (Dán 7,13-14)

Pilátus kérdésére: Tehát király vagy?  
Jézus így felelt: „Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra.” (Jn 18,33-37) 
5. Krisztus király ma is szól hozzánk: „Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.” Legyen bennünk szolgáló szeretet.

És int: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” Krisztus e kérdése adja meg a léleknek azt a királyi öntudatát, mellyel az egész világot magunk alatt érezhetjük akkor is, ha az egész világ fölöttünk lévőnek látszik, mint Pilátus.

„Királysága nem szűnik meg soha.” Dán 7,14.