Gyászoló
Püspök úr!
Kedves
Gyászoló Család!
Kedves
Paptestvérek és Hívek!
Köszönöm
Istenem, hogy ilyen jó édesanyát adtál nekünk – ez legelső szavam, a hála
szava a gyászban. Ezt nemcsak gyermekei mondják el, hanem mindazok, akik ismerték
Erzsi nénit.
Özv.
Tamás Gergelyné, született Biró Erzsébetet Istenünk hívó szava 104-ik
esztendejében elszólította ebből a világból, és ő 2019. január 8-án, a déli
Úrangyala elimádkozása és a lélekajánlás után engedelmeskedett az Idők Ura hívásának,
ahogy a gyászjelentőben olvassuk: „Az utat végig jártam, hitemet
megtartottam, életemet visszaadom, ahogy kaptam,
Uram néked!”
I. Mi
most búcsúzunk tőle, mint az élet óriásától és Isten gyermekétől. Emberi
mértékkel mérve óriás volt életkorát tekintve is, aki úgy élt közöttünk, mint
nagy idők tanúja: kétszer volt magyar állampolgár és kétszer román, anélkül,
hogy vándorolt volna. Történelmivé
vált nevek hordozóinak társa (9 pápa, 6 főpásztor és segédpüspök fia a 7.), az
idegen eszmék és rendszerek szenvedő alanya, az Isten ország titkainak egyszerű
hordozója, az egyházközségünk tagja volt, aki a hit fényében járta az élet
útját.
Életútja: Erzsi néni 1915. febr. 22-én
született Csíkszenttamáson a Biró család nyolcadik gyermekeként. Édesanyját
ötévesen elveszítette, tíz éves volt, amikor teljesen árván maradt. „Akkor szolgálni mentem. Idegen kenyéren
éltem, amit nem kívánok senkinek sem” – mondta Erzsi néni.
1937-ben
férjhez ment Madéfalvára, ahol a háború miatt sok viszontagságot vészeltek át.
Férjét, Gergely bácsit 1944-ben behívták katonai szolgálatra, ő pedig várandósan
maradt otthon három kisgyermekével. A nyár vége felé, mikor a mezőn terménybetakarítással
dolgozott kisgyermekeivel, azalatt bombatalálat érte házukat, megsemmisült
otthonuk. Ekkor a madéfalvi plébánia üres nyári-konyhájában húzta meg magát,
akár csak 700 évvel korábban védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet, és november
12-én ott hozta világra a “plébániába
született Józsi fiát”, aki ma segédpüspökünk. Mécs László, A királyfi három bánata című költeménye találó
Erzsi néni gyermekei, családja iránt tanúsított szeretetére.
Férjével
nagyon jól tudták, hogy a
megmaradáshoz Isten segítségén kívül a maguk erejére is szükség van úgy, ahogy
azt Istenszolgája Márton Áron hirdette 1933-ban a gyergyószentmiklósi Katolikus
Nagygyűlésen: „Minden nép annyit ér,
amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a maga
erejével tudja táplálni.”
Azért hogy családjuk életét a maguk erejével tudják
táplálni, 1950-ben szolgálati
helyükre, Csíkszentsimonba költöztek, ahol kiteljesedett családjuk. Nyolc
gyermeküket nevelték, segítették testi-lelki-szellemi kibontakozásukban e
templom, a családi otthon és az iskola háromszögében mindaddig, amíg valahányan
felnőttként, kenyérkeresőként elindultak a nagybetűs Életbe.
Kisdiákként,
ministránsként, jó barátként szinte naponta megfordultam társaimmal a Tamás
családnál, ahol nekünk is jutott egy-egy karimó zsíros kenyér, ahol délben vagy
este ha ott ért a harangszó, akkor elimádkoztuk az Úrangyalát.
II. 2015-ben ünnepeltük Erzsi néni születésének
100. évfordulóját a Szent László Házban, ahol hat élő gyermeke, 17
unokája és azok családjai, 24 dédunokája és 4 (+1) ükunokája társaságában, mi
öten papok, közeli és távoli rokonok, ismerősök közösen adtunk hálát a jó
Istennek Erzsi néniért. Az ünnepi asztalnál egykori kántoriskolások, kispapok megosztottuk
élményeinket. Megboldogult Incze Dénes tusnádfürdői plébános személyes, csatószegi
gyermekkori és papi emlékeit elevenítette fel akkor szívhez szóló pohárköszöntőjében,
kiemelve az „Erzsi néni sütötte finom
házi kenyeret.” Ránk papokra figyelése, imája és szeretete nem szűnt meg
később sem.
Erzsi
néni a Szűzanya tisztelője és a rózsafüzér imádkozója, a szentmise résztvevője
és a szentségi Jézus imádója, a Krisztus világosságának, majd a Krisztus
világának olvasója volt. Mikor szeme gyengülni kezdett, tréfásan megjegyezte, hogy csatoljak a lap mellé nagyítót is. Már kezdettől a Mária Rádió közvetítette szentmisék hallgatója lett, bekapcsolódott a rózsafüzér
imádságokba élete végéig.
A világ minderről semmit sem tud. De hála
légyen az Úrnak, hogy mint az ő egyszerű szolgája elmondhatom a megboldogultról,
mert éreztük jóságát és ismertük tanúságtevő életét. Erzsi néni úgy élt, ahogy
azt a mai olvasmányban Szent
János apostol leveléből hallottuk,
mert róla elmondható:
„Szerette Istent, mert ő előbb
szeretett minket! ... Aki szerette Istent, szerette
testvérét is.”
(1Jn 4,19-5,4)
Gyászoló
Család! Krisztusban Testvéreim!
Az
evangéliumban Jézus egész galileai munkásságának bevezetőjét hallottuk,
amikor a názáreti zsinagógában olvasásra jelentkezett és felolvasta Izaiás
próféta igéit, az un. „szegények
evangéliumát”
(Lk 4,14-22a). Jézus beszédét Lukács evangélista egyetlen jellemző mondatban
foglalta össze: „Ma beteljesedett az írás, amit az
imént hallottatok.”
Jézus önmaga személyét állítja úgy oda hallgatói elé, mint akiben az ősi ígéret
beteljesedett. Aki az Atya akaratát, az emberek üdvösségét a Lélek erejében
véghez viszi, mert hivatása, hogy megváltónk legyen. Hallgatóinak pedig az a
kiváltság jutott osztályrészül, hogy közvetlen tanúi lehetnek ennek a
beteljesedésnek, és beléphetnek Isten országába, ha hittel befogadják és követik
Jézust.
Igazi célunk a mennyország. Oda eljutni tudatosan az Egyház
irányításával, Jézus követésével, embertársaink szolgálatával lehet, ahogy azt számtalanszor
hirdette Isten szolgája Márton Áron: „A
keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a
földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem műkedvelő. Feladatot kell
teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből.”
III. Főegyházmegyénkben
az új pasztorális év a Hivatás éve, „melynek során alkalmunk lesz a hivatásunkat
egyénenként, közösségenként, valamint különféle életállapotban élve (házasságra
készülve, házasságban, papságban, szerzetességben, özvegységben, elváltan stb.)
letisztázni és feléleszteni magunkban” – hogy követhessük mi is az Úr
Jézust – írta érsek atyánk a segédanyag bevezetőjében. Legyen az imánk fő
gondolata a Jézusnak kimondott igen egészen földi pályánk utolsó pillanatáig.
Erzsi néni mindenben igent akart
mondani Istennek. Ezt igazolja halálbahajló életének utolsó megnyilatkozása: „Az utat végig jártam, hitemet megtartottam,
életemet visszaadom, ahogy kaptam,
Uram néked!”
Istenünk hosszú élettel áldotta meg, a
zsoltáros imája szerint kárpotolta a keserű évekért. Azért is megáldotta, mert Isten dicsőségét szolgálta és mozdította elő hitvesi és szülői
hivatásával.
A
következő mondatot egy nem bibliás embertől idézem, Szabó Dezső, Elsodort falu című regényének Farkas Miklósa
mondja: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje,
másképp elbitangol, elzüllik.” Még egyszer idézem!
Kedves
férfiak és asszonyok! Hogy hitvesi és szülői hivatásotokat
megéljétek, ezért mindegyiktek szeresse házastársát, biztatgassa és ismerje el
fáradozását, hogy el ne zülljetek.
Szülők szeressétek a gyermekeket, biztatgassátok és elismeréssel
legyetek irántuk, s ne keserítsétek meg életüket, hogy kedvüket ne veszítsék.
(Kol 3,21)
Gyermekek szeressétek a szülőket, nagyszülőket, segítsétek és legyetek
megértők irántuk, hogy boldogan készülhessenek a Jóistennel való találkozásra.
Testvéreim, ha szeretetben élitek meg
hivatásotokat, akkor a családban, a szomszédban, a községben és a világban béke és
boldogság lesz, Krisztus békéje!
1979-ben a béke Nobel-díjat Kalkuttai
Szent Teréz anyának ítélték. A díjátadó ünnepségen azt kérdezte tőle valaki: Mondja meg, mit tegyünk a világ békéjéért?
– Teréz anya ezt válaszolta: „Menjünk
haza és szeressük családtagjainkat és szomszédainkat!” Elmondhatom,
hogy Erzsi néni a 104 éve alatt ezt tette.
Krisztusban Kedves Testvéreim!
IV. E papi édesanya temetésén hallgassuk meg
Szent VI. Pál pápa lelkiismeret vizsgáló kérdéseit is, hogy majd bizalommal
állhassunk meg Istenünk ítélőszéke előtt: „Édesanyák,
megtanítjátok-e gyermekeiteket a keresztény imádságra? A papokkal együtt
előkészítitek-e őket a szentségek vételére: a gyónásra, az áldozásra és a bérmálásra?
Hozzászoktatjátok-e őket ahhoz, hogy ha betegek, gondoljanak a szenvedő
Krisztusra, s hogy Szűz Máriát és a szenteket segítségül hívják? Imádkozzátok-e
a családban a rózsafüzért? (Szent II. János Pál, Familiaris Consortio, 60.)
Kedves
Gyászoló Család!
Erzsi néni kellett nektek/nekünk, kinek Istenből forrásozó szeretete négy nemzedék életének kibontakozását,
haladását segítette. Olyanok vagyunk mi,
hogy mindig kell valaki, aki bennünket szeressen, biztatgasson, elismerjen, imádkozzon értünk és Isten szeretetében összetartson.
Jézus Krisztus meghívását követő pap, püspök
fia, nem véletlenül választotta jelmondatául a Szeretet himnuszából: „Legnagyobb
a szeretet!” (1Kor 13,13) Ezt a szeretetet, biztatást, elismerést Erzsi
néni sugározta feléje, mert anyai szíve súgta, hogy az Úristen mellett ez is az
ő anyai hivatásának velejárója. Ahogyan karácsony óta zengjük a Mennyből az
angyal énekben: „Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária.” S nagyböjtben pedig Áll a gyötrött Isten anyja…(SZVU 65.)
Kedves
Bözsi, Melinda és ti családtagok! Ti mindig Erzsi néni mellett álltatok,
szerettétek, vele imádkoztatok és öregségében őt szolgáltátok, ezért az Úr
Krisztus fog benneteket megjutalmazni.
A
Csíkszenttamáson 1915-ben fakadt élet patakja hatalmas folyammá szélesedve – 2019. január 8-án, amikor gyermekei
az Úrangyalát és lélekajánlást elimádkozták ágya mellette – beömlött az Igazság, a Jóság, a Szeretet és
örök Élet tengerébe.
Drága
Erzsi néni,
köszönjük győzedelmes hitedet és életpéldádat, mert általa több lett a jóság és
a fény a mi zord világunkban.
Erzsi néni, Isten veled! Isten velünk! Nyugodj békében Jézus
Szent Szívén, ahol ismét találkozzunk. A viszontlátásra! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése