Csillagjelet látnak

Nem lehet eléggé csodálni és utánozni a három bölcs hitét. Napkeleten csillagjelet látnak: Isten eljött hozzánk, és ők elindulnak keresni Istent. Zsidóország felett a csillag eltűnik. „Sötétség borítja a földet ... bár fölötte ott ragyog az Úr.” (Iz 60,1-6) A bölcsek a maguk eszére támaszkodva, emberi logika szerint keresnek újszülött királyfit a királyi udvarban. Így jutnak el Jeruzsálembe Heródeshez, aki a zsidók királya. Bennük is az a messiás-kép él, ami a zsidókban is megvolt, és ami az ószövetségé: hatalomban, fényben, egyszóval isteni fényekben tündöklő istenségé. Heródes tehetetlen, titkosszolgálata csődöt mondott, így a főpapokhoz és írástudókhoz  fordul, hogy megtudja: hol kell a Messiásnak születnie. 

Titokban magához hívatta a bölcseket, tőlük a csillag feltűnésének idejét tudakolta. Majd Betlehembe irányítja, de ezért visszaigazolást vár. 

A király tudatlansága meglepte a bölcseket, de ez a találkozó elég volt arra, hogy átváltsanak az emberileg elképzelt messiás-képből a valóságosra, amikor vezérlő csillaguk megállapodik egy ház fölött.

Ez már nem valamilyen királyi palota, de nem is a gazdagok során álló ház. Hiszen már két év telt el a csillag megjelenésétől és a barlangi születéstől. 

Az isteni csillag fényes palota helyett a szegénységbe vezette őket. Milyen meghökkentő lehetett a bölcsek számára a fény helyett a szegénységet találni? Hogy omlottak össze pillanatok alatt emberi elképzeléseik emberi kulisszái, amiket emberi történelem és tapasztalat hordott össze a királyi mivolt ábrázolására és megjelenítésére?! De ők a csillagra figyeltek, és nem emberi elképzeléseikre. És pillanatok alatt átváltották gondolkodásukat. Nem tévesztették össze a valóságot a megjelenési formájával. 

Volt annyira tiszta hitük az Istenről, hogy ő tud az emberi elképzelések határain túl is cselekedni. És sokszor akar is, csak nem akarjuk mi bevenni. A bölcseknek ez a magatartása példamutató. 

A gyermek Jézus környezete szegénységet mutat, de a szegénységben meglátják az Istengyermeket. Felismerik, hogy Benne a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek! (Ef 3,2-3a 5-6) 

Ám Jézusnak nemcsak valóságos teste öltözött szegénységbe, titokzatos teste, az egyház is sokszor szegénységbe öltözik. És elsősorban ne a fizikai szegénységre gondoljunk. Sokan panaszolják, hogy kevés a szent és szűkölködünk a nagy koncepciójú szellemekben, és mintha életünknek hiányoznának a motorjai. 

Paphiány van és akik vannak, azokban erős a rutin és a megszokás. A panaszok igazolják az egyháznak ezt a szegénységét. Ilyenkor van szükség a három bölcs hitére, hogy tudjuk észrevenni, meglátni, tisztelni és ebben a szegénységben jelenlévő Istengyermeket imádni. Mert jelen van. Ő mondta, aki titeket hallgat engem hallgat. Ez nem felmentés a lanyháknak, de biztatás és bátorítás a hinni akaróknak. 

„Láttuk napkeleten csillagát, és eljöttünk, hogy hódoljunk az Úr előtt.” Mt 2,2.