Nem lehet eléggé csodálni és utánozni a három bölcs
hitét. Napkeleten csillagjelet látnak: Isten eljött hozzánk, és ők elindulnak keresni
Istent. Zsidóország felett a csillag eltűnik. „Sötétség borítja a földet ... bár
fölötte ott ragyog az Úr.” (Iz 60,1-6) A bölcsek a maguk eszére támaszkodva,
emberi logika szerint keresnek újszülött királyfit a királyi udvarban. Így
jutnak el Jeruzsálembe Heródeshez, aki a zsidók királya. Bennük is az a
messiás-kép él, ami a zsidókban is megvolt, és ami az ószövetségé: hatalomban,
fényben, egyszóval isteni fényekben tündöklő istenségé. Heródes tehetetlen,
titkosszolgálata csődöt mondott, így a főpapokhoz és írástudókhoz fordul, hogy megtudja: hol kell a Messiásnak
születnie.
Titokban magához hívatta a bölcseket, tőlük a csillag feltűnésének
idejét tudakolta. Majd Betlehembe irányítja, de ezért visszaigazolást vár.
A
király tudatlansága meglepte a bölcseket, de ez a találkozó elég volt arra,
hogy átváltsanak az emberileg elképzelt messiás-képből a valóságosra, amikor
vezérlő csillaguk megállapodik egy ház fölött.
Ez már nem valamilyen királyi
palota, de nem is a gazdagok során álló ház. Hiszen már két év telt el a
csillag megjelenésétől és a barlangi születéstől.
Az isteni csillag fényes
palota helyett a szegénységbe vezette őket. Milyen meghökkentő lehetett a
bölcsek számára a fény helyett a szegénységet találni? Hogy omlottak össze
pillanatok alatt emberi elképzeléseik emberi kulisszái, amiket emberi
történelem és tapasztalat hordott össze a királyi mivolt ábrázolására és
megjelenítésére?! De ők a csillagra figyeltek, és nem emberi elképzeléseikre. És pillanatok alatt átváltották gondolkodásukat. Nem tévesztették össze a
valóságot a megjelenési formájával.
Volt annyira tiszta hitük az Istenről, hogy
ő tud az emberi elképzelések határain túl is cselekedni. És sokszor akar is,
csak nem akarjuk mi bevenni. A bölcseknek ez a magatartása példamutató.
A
gyermek Jézus környezete szegénységet mutat, de a szegénységben meglátják az
Istengyermeket. Felismerik, hogy Benne a pogányok is társörökösök, tagjai az
egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek! (Ef 3,2-3a 5-6)
Ám
Jézusnak nemcsak valóságos teste öltözött szegénységbe, titokzatos teste, az
egyház is sokszor szegénységbe öltözik. És elsősorban ne a fizikai szegénységre
gondoljunk. Sokan panaszolják, hogy kevés a szent és szűkölködünk a nagy
koncepciójú szellemekben, és mintha életünknek hiányoznának a motorjai.
Paphiány van és akik vannak, azokban erős a rutin és a megszokás. A panaszok
igazolják az egyháznak ezt a szegénységét. Ilyenkor van szükség a három bölcs
hitére, hogy tudjuk észrevenni, meglátni, tisztelni és ebben a szegénységben
jelenlévő Istengyermeket imádni. Mert jelen van. Ő mondta, aki titeket hallgat
engem hallgat. Ez nem felmentés a lanyháknak, de biztatás és bátorítás a hinni
akaróknak.
„Láttuk
napkeleten csillagát, és eljöttünk, hogy hódoljunk az Úr előtt.” Mt 2,2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése