2019. 11. 09.

A kinyilatkoztatás csúcsa


A Biblia vallása történelmi kinyilatkoztatáson alapszik, ez a tény sajátos helyet jelöl ki neki a vallások között. Egyes vallások kiindulópontja egy bölcs teljesen emberi megvilágosodása, mások legendás vagy mitikus alapítónak tulajdonítják. A Bibliában ellenben a kinyilatkoztatás ellenőrizhető történelmi tény: a közvetítők ismertek, a szavaikat megőrizték akár közvetlenül, akár megbízható hagyomány révén. A bibliai kinyilatkoztatás, eltekintve az azt hitelesítő jelektől, nem egyetlen alapító tanítására épül, közel 15 vagy 20 évszázad folyamán bontakozott ki, amíg elérte teljességét a krisztusi eseményben. 
Jézus Krisztus evangéliumával a kinyilatkoztatás teljesen és tökéletesen megvalósul: kezdeve Isten háromságáról az eljövendő örök életig. A Szentlélek pedig egyre mélyebben vezet be minket az igazságba, hogy megértsük a kinyilatkoztatást. 
Hinni a keresztény számára annyit jelent, mint elfogadni ezt a kinyilatkoztatást, amely a történelem révén érkezik az emberhez. Mivel a bűn, valamint az ember gyengéi gyakran megzavarják a természetes megismerést, ezért az embernek Isten segítségére és a kinyilatkoztatásra van szüksége, hogy megmaradjon a jó úton. 
Minden ember megtapasztalja a halált. A bibliai kinyilatkoztatás egyáltalán nem fordul el ettől a tapasztalattól, hanem világosan szembenéz vele. Meglátja a bűnnek és a halálnak a kapcsolatát, és felismeri, hogy az embernek nincs hatalmában megmenteni önmagát a haláltól, ehhez Isten kegyelme kell, mert egyedül ő az Élő. Ezért a bibliai ember Istenhez kiált, aki nem leli kedvét a bűnös halálában, hanem azt szeretné, hogy megtérjen és éljen. 
A prófétáknál megjelenik, hogy az igazakat magához ragadja, dicsőségébe veszi fel az Úr, és feltámadnak az örök életre. Ezért reményük már idelenn halhatatlansággal van tele. Érthető, hogy ettől a hittől lelkesítve a makkabeusi kor vértanúi hősiesen szálltak szembe a kínzásokkal. (2Makk 7,1-2. 9-14) Tanúságot tesznek a halottak feltámadásáról, a túlvilági életről, a halottakért való imáról, a vértanúk érdemeiről és a szentek közbenjárásáról. 
Az újszövetségben a megelőző kinyilatkoztatás erővonalai Krisztus halálának misztériumába futnak össze. Hogy megszabadítson bennünket a halál hatalmából, először is önként magára vette halandó állapotunkat. Halála nem volt véletlen. Megmondta tanítványainak, hogy megelőzze azt a botrányt, amelyet kereszthalála kelthet bennük. 
A szadduceusok kitalált történetére is válaszol, hogy a feltámadásban örök életet ad nekünk. (Lk 20,27-38) Akik méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a feltámadásra, élnek mint Isten angyalai. 
Krisztus halálával és feltámadásával már más értelme van az új emberiség számára. (2Tessz 2,16-3,5) Isten, aki szeret minket, megvigasztalja szívünket és megoltalmaz a gonosztól.

„Jézus Krisztus az elsőszülött a holtak közül, övé a dicsőség....” Jel 1,5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése