XI. Pius pápa 1925-ben rendelte el Krisztus király ünnepét, hogy a háború
okozta gyűlöletből Krisztus irgalmára és szeretetére hívja a népeket.
Erre fel
Mexikó elnöke, Plutarco Elias
Calles 1926-ban állami
üldözést indított az egyház ellen, hogy szocialistává tegye az országot. A
kommunisták halálra keresték a katolikus papokat. Az egyház üldözés folyamán
1935-ig 5300 pap és szerzetes esett áldozatul, valamint 70000 világi
keresztényt végeztek ki. Elsőként az ifjúság 27 éves vezetőjét, Gioacchino De Silvat tartóztattkák le. Calles táviratán ez állt:
azonnal agyonlőni! Szeptember 12-én a katonák kivitték a temetőbe. De
Silva nem engedte, hogy szemét bekössék: „Nem vagyok gyilkos. Magam adom meg a jelt a sortűzhöz.
Akkor lőjetek, ha azt mondom: Éljen Krisztus Király, éljen a Guadalupei Szent
Szűz!”
A király szónak kezdetektől fogva vallásos dimenziója van: a király
olyan egyszemélyű vezető, aki jogait Istentől kapja, kötelességei
teljesítéséről Istennek kell elszámolnia. Istentől birtokolja jogait, a
törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalmat. Isten és a nép között a király a
közvetítő: Isten előtt a népet megtestesítő személy; népe számára ugyanakkor az
isteni kegy és erő közvetítője. Uralkodói feladata alattvalói boldogulásának szolgálata.
Krisztus Király a mindenség Istentől fölkent uralkodója, akit János
evangélista a látomásaiban látott: „Fehér
lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol... Öltözetén
a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura.” (vö.
Jel 19,11-16). Az Ószövetség Messiás-várásának
lényeges része egy megváltó király várása. Az ígéretek szorosan kötődnek Dávid
házához (2Sám 5,1-3; 7. fej).
A Zsoltáros arról beszél, hogy a
Messiás-királynak kettős feladata lesz: meg fogja törni Isten ellenségének
hatalmát, és igazságos, békés országban valósítja meg Isten uralmát (Zsolt 2; 72; 110), olyan eszményi
uralkodóról szólnak a zspltárok, akinek működése kiterjed az emberiségre.
Az Újszövetségben beteljesednek a
jövendölések.
Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal mondja: „Az Úr Isten
neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége” (Lk 1,33).
A napkeleti bölcsek
Jeruzsálemben keresték „a zsidók újszülött királyát” (Mt 2,1-6).
Jézus királyi méltóságát Virágvasárnap úgy
nyilvánította ki, ahogy a próféta jövendölte (Mt 21,5; Jn 12,15).
Pilátus előtt királyságát megvallotta, de
feltárta uralmának isteni lényegét (Jn
18,37).
Keresztfelirata is királyról szól: INRI (Jn 19,19). Jézus
nem szállt le a keresztről, mert ott is megváltó király (Lk 23,35-43), aki „kiontott
vérével békességet szerzett.” (Kol 1,12-20)
Hatalmát feltámadásával
igazolta, és azóta magunk alatt érezhetjük a világot akkor is, ha
fölöttünk lévőnek látszik mint Pilátus. Éljen Krisztus
király!
„Még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,43.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése