Örök célunk
felé - Nemcsak a történelemben, hanem életünkben is adódnak
kínos helyzetek. Egy ilyenbe kerültem, amikor a hargitafürdői élményparkba
moldvai magyar gyerekeket vittem. A gyerekek mindjárt a nehéz pályát akarták
választani, holott még a kis pályán sem mentek végig. Végül is fokozatosan haladtak
előre. Az egyik lánynak a kötélpálya 7 méter magas szakaszán tériszonya támadt,
bepánikolt, sírni kezdett. Ekkor figyelmeztettem, hogy hagyja abba a sírást, ne
féljen és mindenben kövesse utasításaimat: ne nézz le, hanem nézd a fejed
fölött levő kötelet, kezeddel azt fogjad, azon araszoljál, talpaddal tapogasd
le az alsó kötelet, és apránként lépkedj előre. Őt így sikerült levezényelnem a
magasból.
Az új egyházi év kezdetén biztatóan csengenek az
Írás szavai, hogy az emberiség sorsa Isten gondviselő akarata szerint a
megdicsőülés irányába halad. Pedig földi világunk hiradásai a nagy
kavarodásról, vándorlásról, itt-ott jelentkező gazdasági hanyatlásról,
háborúkról, katasztrófákról szólnak. Mindezek hatására hamar egykedvűvé,
érdektelenné, közönyössé tudunk válni. Vannak olyanok, sőt tömegek, akik
nemcsak ideig-óráig tartó menedéknek, hanem végleges megoldásnak tekintik a
közönyt. Esznek, isznak, nősülnek, férjhez mennek, anélkül, hogy valami
magasabb rendű feladatra vagy valami értelmes cél felé törekednének. (Mt
24,37-44) Pedig az emberi lét eredetének megmondója a teremtő Isten, és így
életünk értelmét és célját is ő adja tudtunkra.
Izajás próféta meghívása Kr. e.
740-ben, a zavargások idején történt. A vezetők csak emberi síkon gondolkodtak,
megfeledkeztek arról, hogy az Úr szövetségesük, természetfölötti támaszuk, és ő
tőle jön az igaz tanítás. (Iz 2,1-5) Jákob háza, azaz az Istennel küzdők,
Istent keresők az Úr házába indulnak, az Úr hegyéhez, és a nemzetek mind eljutnak
Isten országának örök békéjére.
A messiási jövendölés Jeruzsálem utódjában, az újszövetség
Egyházában teljesedett be igazán, amely Isten magasra emelt jele a világban,
melyet Jézus és a Szentlélek vezet. Adventi felszólításunk így hangzik: „Gyertek, járjunk az Úr világosságában.”
Aki csak a világra figyel, rövidlátó vagy alvajáró lesz. Ezért ébreszget Pál
apostol: „Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból!
Üdvösségünk közelebb van... Múlóban az éjszaka...” (Róm 13,11-14)
Az első
advent vége, amikor Isten Fia történetileg megérkezett és megváltott minket.
A
második advent is biztos, amikor dicsőségesen eljön a világ végén, de az
időpontot nem ismerhetjük. A köztes advent pedig a miénk, ami egyszerre készület
és várakozás.
Lássuk meg az utunkban álló próbatételeket, de a segéd eszközöket
is. Az Úrhoz való hűség pedig növelni fogja éberségünket. A felebaráti szeretet
és Isten parancsainak megtartásával viszont kiérdemelhetjük az üdvösséget.
„Az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok.” Mt 24,44.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése