Mit kívántok?

 1961-ben elkészült Hollywoodban az Assisi Szent Ferenc élete című film, amelyben Assisi Szent Klárát a korszak legnépszerűbb fiatal színésznője, az Istenadta színészi tehetség, Dolores Hart alakította. Ez a szerep nagy hatással volt a 22 éves színésznőre. Rómában bemutatták Szent XXIII. János pápának. Akkor így mutatkozott be: „Dolores Hart vagyok, aki Klára szerepét alakítottam.” A pápa ránézett és így válaszolt: „Nem, te vagy Klára!” Ezzel a pápa Hart hivatásának eszköze lett. 

Dolores Hart 1963-ban, 24 évesen búcsút mondott Hollywoodnak, valamint színészi pályájának, felbontotta jegyességét és belépett a connecticuti Betlehem Regina Laudis bencés női apátságba. 2001-ben perjelnővé választották. Másfél négyzetkilométer vidéki területen létrehozta azt a szabadtéri színpadot, ahol a művészet által is kapcsolatot tartanak a nagyközönséggel. 2008-tól 38 nővér musicaleket ad elő. A katolikus iskoláztatása, egy szent szereppel a háta mögött, és a pápával való találkozás hivatásának felismeréséig repítette.

Isten ma is szólít, hív közvetlenül és közvetve. De meghalljuk-e hívását? Vizsgáljuk meg lelkiismertünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltón vehessünk részt a szentmisén. 

Testvéreim!

Közismert Jézus és a gazdag ifjú párbeszéde, avagy a meghívás zsákutcája. A gadagság mindig akadály volt a hivatás vállalásában. Ma a katolikus egyház és a papság elleni gyűlölet, az anyagiak és élvezetek hajhászása miatt egyre kevesebben kötelezik el magukat a papság útján Jézus követésére. Érsek atyánk az újév napján arra kért mindnyájunkat, hogy minden elsőszombaton és máskor is, főleg örökösszentségimádási napon imádkozzunk hivatásokért.

A hivatásról szóló jelenetek a Biblia hatásos lapjai közé tartoznak, mert minden meghívásban a meghívó Istenre és a magunk válaszára is gondolunk.

A Szentírásban jelentős helyek a meghívási elbeszélések, s ez is jelzi, hogy a hivatásnak fontos helye van Isten kinyilatkoztatásában és az emberek üdvösségében. Az Ószövetségben minden hivatásnak tárgya valami küldetés. Ha Isten szól valakihez, azt útnak indítja. A hivatás Istennek az emberhez intézett felszólítása. Ezt mondja: választottam vagy, különleges szerepre szántalak üdvösségem tervében és népem sorsában. A hivatás eredeténél az isteni kiválasztás virraszt, célja pedig a teljesítendő isteni akarat.

1.    A kiválasztás és küldetés az illető lelkiismeretének legmélyén egész létét, szíve gyökeréig lefoglalja, és más emberré teszi. Gyakran halljuk, hogy Isten nevén szólítja azt, akihez szól és egész életét átalakítja. (1Sám 3,3b-10. 19) Isten pedig a szólításra feleletet vár, hitből és tudatos engedelmességből fakadó csatlakozást, ahogy a még gyermek Sámuel tette: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád!”

A hivatás rendszerint elkülöníti és idegenné teszi a meghívottat övéi között. Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házábaól arra a földre, amelyet mutatok neked” (Ter 12,1). Izajás ezt mondja: „Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ...” (Iz 8,11). Jeremiás magáról is mondja: „Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. ... Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen.” (Jer 12,6; 16,1k).

Nem mindazokhoz szól ez a hívás, akiket Isten eszközéül kiválasztott. Vannak akik nem hallják Isten hívását, hanem más közvetítésével adja tudtukra. A királyok – bár az Úr felkentjei –, nem hallják az Úr szavát: Sámuel az, aki tudtára adja Saulnak (1Sám 10,1) és Dávidnak (1Sán 16,12). Áron is csak Mózes közvetítésével kapta meg a papi hivatást (Kiv 28,1).

A hívatás eleme: Isten szólítása, a szívhez intézett szava. Ez a szó másoktól különböző életre kötelezi a személyt és a népet, amelynek Isten a kezese. A hivatás ugyanis feltételezi az élet megváltoztatását; Isten hivása az embert szokásos kötelességei között lepi meg, övéi körében és elhívja valamire, aminek titkát egyedül Isten őrzi. Végül is a felelet a szív és az élet elköteleződése.

Jézus Krisztusban semmi sem mutatja, hogy ilyen meghívást vett tudomásul. A 12 évesen öntudatosan mondja: „Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” A Jordánban történt keresztsége egyben a Fiúnak bemutatása az Atyaisten részéről. Jézus tanítóőtja során mindig tudja, honnét jön és hová megy. Jézus a maga részéről nem hall isteni hívást, ellenben ő maga sokszor hívja az embereket követésére.

2.    Jézus a hivatás eszközével gyűjti maga köré a Tizenkettőt, de másokhoz is hasonló felhívást intéz. Ő belső indításra a Jordán folyóhoz ment megkeresztelkedni, hogy megváltói munkáját Szentlélekkel eltelve és az Atya tanúságával elkezdhesse. Másnap, mikor Keresztelő meglátta a nép számára még ismeretlen Jézust, prófétai látásával így köszöntötte: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” A bárányról vett hasonlattal mind az ószövetségben, mind az újszövetségben találkozunk, illetve a szentmisében is előfordul. Az ószövetségben mint előképek fordulnak elő: Ábrahám áldozatáért – Izsák életben marad. Az Egyiptomból való kivonulás előtti estén minden család feláldoz egy bárányt, s annak vérével megkenik a ház ajtaját. Ez jel lesz Isten angyala számára, így a zsidó elsőszülöttek életben maradnak. A prófétai jövendölésekben, Izajásnál (Iz 53,6-7), Jeremiásnál (Jer 11,19).is találkozunk az áldozatra előkészített bárány képével.

Isten Báránya mint Urunknak és Üdvözítőnknek neve csak a szent előhírnök, Keresztelő János ajkáról hangzott el. Jézus az, aki magára veszi minden ember bűnét, és élete feláldozásával törli el az emberek bűneit.

E kinyilatkoztatást követő nap János két tanítványával állt a Jordánnál, s mihelyt meglátta közeledni Jézust, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Az első két tanítvány csatlakozásáról szóló evangéliumi szakaszunk. (Jn 1,35-42) János apostol a legapróbb részletekről is ír: Jézus hátrafordulva megkérdezte: Mit kívántok? –; még az időpontot is megjelöli: a nap tizedik órája ( du. 4 óra) volt. A Jézusnál tett látogatás másnapján, András testvérével Simonnal találkozott és elvitte Jézushoz. Jézus pedig új nevet, Péter nevet adja Simonnak, és ezzel jelezte az egyházban betültendő új hívatását. Péter is később felismeri Jézusban az Isten Bárányát. Ezért írja első levelében: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán” (1Pét 1,18-19).

3.    Krisztus minket is követői közé hívott. A mi hivatásunk, hogy a Szentlélek templomaként éljünk. (1Kor 6,13c-15a 17-20) Az ősbűn miatt az ember nem üdvözülhet, csak Isten kegyelme által. Krisztus megváltott minket, testének tagjai vagyunk, és hatalmával testünket is fel fogja támasztani. Szent Pál arra buzdítja a korintusi híveket, hogy kötelezzék el magukat, mint meghívottak. Kerüljék a kicsapongást, és dicsőítsék meg Istent azzal, hogy testüket helyesen használják, de azzal is, hogy mások szolgálatára vannak. A keresztény élet hivatás, mert a Szentlélek együtt van a mi lelkünkkel, testünkkel, hogy általa meghalljuk az Atya szavát és fiúi választ adjunk. Az Egyház, a meghívottak és választottak közössége, ezért minden tagja meghallja Isten hívását, kiki a maga helyén, az Egyház egyetlen hivatásának felel meg: megdicsőíteni Istent.

Január második felében egy héten át a világ keresztényeivel együtt az Egyház egységért imádkozunk. Imádkozunk, hogy a megkereszteltek Jézus egyetlen egyházába tartozzanak. A most kezdődő imahét központi igéje, az Isten Bárányának kérése: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek…” (Jn 15,5-9). Ő legyőzte a gonoszt és megszerezte az üdvösséget neked, nekem, mindnyájunknak. Ahogy Szent XXIII. János pápa mondta Dolores Hartnak: Te vagy, Klára! Úgy mondja Krisztus nekünk: Barátaim vagytok! Legyünk méltók Jézus barátságára. Ámen.

 2.B. - 2021.01.17.