Hipérikiosz atya fiatalkorában Alexandriában befutott politikus volt, utána szerzetbe lépett és visszavonult a pusztaságba.
Azoknak, akik afelől érdeklődtek, hogy miért becsüli le a helyi körzeti vezetőket, azt válaszolta: "Azért, mert ismerem őket. Minden ígéretük a végén adóvá alakul át."
- Szerinted testvér, mit kell követni: a szívet, vagy az értelmet? - kérdezte Dániel atya.
-A szívet.
- De miért?
- Egyszerű okból: a szív diktálja a kötelességeket, az értelem pedig kifogásokat talál, hogy ne kelljen megtenni őket.
Egy fiatal szerzetes nagyon elégedetten járult apátja elé.
- Atya - mondta -, végre legyőztem az utolsó illúziómat is.
Az öreg így válaszolt:
- Vigyázz, ez is csak illúzió.
- Sok-sok rossz gondolat kóvályog a fejemben - ismerte el az egyik szerzetes az apátnak.
Mire az apát csendesen ezt mondta: - Ha a szív megfagy, felforrósodik az agy, és szövi a maga hálóját.
Egy fiatal szerzetesnek, aki elodázta kötelezettségeinek teljesítését, azt mondta egy öreg atya: Ha valaki meg akar tenni valamit, megtalálja hozzá a megfelelő eszközt, ha nem akarja, akkor pedig talál kifogást...
Testvér, ne keress kifogást az új esztendőben...
"Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk. Nem az gazdagít bennünket, amit megkeresünk, hanem amit megtakarítunk. Nem az a hit üdvözít bennünket, amelyet megvallunk, hanem amelyet életre váltunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése