… megtestesülését megismertük … Adv. 4. C.

Az ádventi liturgiában a megtestesülés teológiája kerül előterébe, anélkül, hogy a kereszt teológiájának jelentőségét mellőzné. Jézusban inkább a második Ádámot ünnepeljük, akiben Isten és ember egymásra talált, mert a Megtestesültben az emberi természet az istenivel az elképzelhető legszorossabb módon összekapcsolódott. Ez a tény ontológiai alapjává lett egy új életformának, amely a Krisztusba öltözött embernek is valamiféle megistenülését eredményezi. Krisztus és Ádám párhuzamát ilyen formában értelmezték a keleti teológusok. Nyugaton Teilhard de Chardin evolutív világképe az emberi történelemnek és az emberen kívüli világ célirányos fejlődésének is legkiemelkedőbb és legjelentősebb eseményét látja a megtestesülésben, mert ekkor Isten nemcsak emberségünkkel, hanem azon keresztül az anyagvilággal is a legbensőségesebb kapcsolatba lépett. Ezáltal a fejlődés magát Istent “érte el”. Nem mintha a fejlődés során Istenné vált volna az ember, hanem az evolúció folyamata itt jutott a tetőpontjára, mert itt találtak teljes kibontakozásra az emberségünkben szunnyadó összes lehetőségek. A további fejlődés Krisztusban mintegy összesűrítve  található, s  mindent magasabb létsíkba emelő és megszentelő erőknek kibontakozása lesz.

Jézus Krisztus szerepe a világmindenségben egyedülálló. Mint Isten Fia, ő a szellemi és fizikai világ teremtője, az egész világmindenség középpontja és célja. Mint Istenember, ő az emberiség megváltója, aki helyreállította a teremtés isteni rendjét és békéjét. Ő az egyház feje és az üdvösség forrása is. Tehát a megtestesülés kezdőpontja azoknak a történéseknek, amelyek által a krisztusi mű kibontakozik az egész világban; az egyház, mint Krisztus Misztikus Teste fog kiépülni minden vonatkozásban a kereszthalál megváltói szerepe és az Eucharisztia által.

Az irgalmas Atya megígérte, hogy elküldi Fiát megváltásunkra. Mindent előkészített, az időt is, amikor Betlehemben megszületik. (Mik 5,1-4a) De hogy neki “testet alkothasson”, egy teremtmény szabad közreműködését akarta. Ezért az egész örökkévalóságtól fogva kiválasztotta és egyedülálló szentséggel megajándékozta Szűz Máriát, hogy Fiának anyja legyen, aki jegyese a Dávid házából való Józsefnek. A megtestesülést az eleve elrendelt anyának beleegyező igenje előzte meg. Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt idős rokonához. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, eltelt Szentlélekkel, áldottnak mondta Máriát és méhének gyümölcsét, aki beteljesíti Isten ígéretét. 

Jézus, amikor a világba lép így nyilatkozik: íme, eljövök, hogy teljesítsem akaratodat. (Zsid 10,5-10) A megtestesült Ige, az Atya akaratát a teljes önátadásig, a keresztáldozatig teljesítette. Ha hittel követjük Megváltónkat, akkor üdvözíteni fog minket. 

 

„Boldog vagy, aki hitted, hogy betteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” (Lk 1,45)