Luca napja

 

 Szent Lúcia - Luca napja (december 13) gyakran úgy szerepel a köztudatban, mint babonák, varázslások, boszorkányságok napja. Pedg Szent Lúciának semmi köze az efféle sötét mesterkedésekhez. Már a neve is világoskodót, fényeskedőt jelent. Ilyennek ismeri őt el a jó keresztény, mert ilyen is volt valójában. 

Az 5. Századi legenda szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a mintegy negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az idegenben lévő sírnál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna anyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet Cataniának adott az ő vértanúsága által. 

Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat, sőt vagyonát rábízta. 

A vőlegény jelölt, amikor észrevette, hogy megváltozott a helyzet, nagyon megharagudott és Paschasius helytartónál bevádolta Lúciát, hogy keresztény. A helytartó megidézte és felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. 

Ő pedig így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' 

Végül is a bíró parancsára a szolgák el akarták vinni, hogy gyalázzák meg, de Lúcia imájára a Szentlélek olyan nehézzé tette testét, hogy nem bírták elmozdítani a tárgyalási teremből. Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. 

Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet. 

Vértanúsága időpontját a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon (+304. dec.13.). Tiszteletére templomot építettek, neve belekerült a római kánonba is. 

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Legendájából írók, költők – köztük Dante is – és festők merítettek. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők, földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak. 

Ünnepe a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, munkaszünetes törvénynap volt és a nép gazdag szokáskoszorúval vette körül. Így lett Lúcia napja a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jövendölések is történtek.

Kérünk, Istenünk, enged, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával, hogy akik itt a földön égi születése napját ünnepeljük, a mennyben megláthassuk dicsőségedet!