Nagy szeretet lobogott ebben a püspökben. A távoli reá való emlékezés is sok öröm és boldogság forrása. Minden esztendőben megjelenik alakja a gyermekképzelet ragyogó világában, s hoz édességet és néha mellette virgácsot is. Valamikor a kisázsiai Patara városában született 260 körül keresztény szülőktől. Gyermekként is az életszentség jelei megmutatkoztak nála, ahogy azt az Arany Legenda megörökítette. Mint kisbaba böjtös napon csak egyszer szopott. Amikor nagyobb lett szívesen járt a templomba. Szülei korán meghaltak. Ekkor a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával kolostorba költözött, ahol
Patara érsekének – aki a nagybátyja volt – felügyelete alatt
nevelkedett. Miklós megszerette a kolostori életet, ezért a papi
hivatást választotta. A nagy vagyont pedig jótéteményekre, Isten dicsőségére használta.
Egy alkalommal egy elszegényedett nemes ember három lányán úgy segített, hogy tudjanak férjhez menni, hogy éjszakának idején, titokba bedobott hozzájuk egy zacskó pénzt. Reggel az apa megörvendett az adománynak. Megölelte legnagyobb lányát és közölte, ebből a pénzből kitelik a kelengyéd, a staférungod. Férjhez tudsz menni. A következő éjszak Miklós megismételte adományát. Titokban tudott maradni. Az apa a középső lányának is megígérte, hogy ebből az adományből neki is kitelik az, ami szükséges a férjhez menéshez. De a harmadik este az apa nem feküdt le, hanem megleste, hogy ki az a jótékonykodó személy. Észre is vette Miklóst, és lába elé borulva köszönte meg jóságát. Most már mind a három lányát férjhez tudta adni.
Sok jót tett már Miklós. A Legenda Aurea szerint amikor a myrai
püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az
utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a
templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve,
őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges
szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi
szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és
fölszentelték püspökké.
Több mint ötven évig töltötte be a főpásztori tisztséget. Miklós
minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak
megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben
tanított és szeretetet hirdetett. Minden évben december 5-én megajándékozta a gyermekeket. Amikor megöregedett még nagyobb ajándékozó lett. Betegeskedni kezdett és érezte halálát. Nagy bizalommal könyörgött Istenhez, hogy őrangyalát rendelje mellé a végső küzdelmében. Úgy is történt. Az angyal jelenlétében el is költözött ebből a világból 342. december 6-án. Hívei Myra városában temették el márványkoporsóban, ami napjainkban is látható. Temetésén a gyerekek sokasága síratta a keresztény szeretet legnagyobb tanúját. Az égbe jutva, megköszönte Jézus Krisztus sok-sok kegyelmét és vele járult a mennyei Atya elé, hogy a gyerekeknek ezután is örömet szerezhessen. Történt, hogy a Szentlélek is közbelépett és sugallatára a szülők elhatározták, hogy minden esztendő december 5-én folytatni fogják Szent Miklós püspök ajándékozását.
Miklós püspök volt a keresztény szeretet megtestesítője, kezdeményezése, és azóta az emberek folytatják, mi is folytatjuk Jézus hű tanítványának, Szent Miklós püspöknek a jó tetteit.
Mikulás - (Darvas-Kozma József
Mikulás, Mikulás,
Rólad beszél a világ!
Mikulás, Mikulás,
Érkezésed, de csodás!
Tiszta szoba, vetve ágy,
Minden gyerek téged vár.
Hozz cipőnkbe ’mit lehet,
Családunknak jó szívet.
Mikulás, Mikulás,
Rólad beszél a világ!
Mikulás, Mikulás,
Érkezésed boldogság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése